FREEDEE BLOG

A Duke Egyetem eNABLE csoportjának két társalapítója, a 3DP technológiában komoly tapasztalattal rendelkező Richard Beckett-Ansa és Henry Warder a nyomtatott műkarban rejlő lehetőségekkel kísérletezik: mechanikai tulajdonságait például különféle funkciókat megvalósító cserélhető eszközökkel bővítik. Munkájuk egyben azt is jelzi, hogy az eNABLE önkéntesek köre újabb fontos alkotóműhellyel gyarapodott.

A pékségben tortadíszítőként dolgozó 26 éves észak-karolinai Kaylyn McGuyrt egy éve veszítette el az egyik karját, azóta három különféle művégtagot próbált ki, de egyikkel sem volt elégedett. Kevés funkcióval rendelkeznek, munkájában alig voltak hasznára.

A sikertelen próbálkozások után kereste meg a két diákot, akik a Red Hat nyílt forrású szoftverfejlesztő anyagi támogatásával napi munkájában valóban segítő sokkal jobbat terveztek neki. Személyre szabták, feladat-specifikusan fejlesztett többféle kiegészítővel vértezték fel.

Az eNABLE csoportnak otthont adó Duke Innováció Laborban több mint 60 3D nyomtató, köztük 40 Ultimaker dolgozik. A világ egyetlen felsőoktatási intézményében nincs ennyi Ultimaker.

McGuyrt izgatottan várja, hogy kipróbálhassa az új eNABLE műkart.

A fejlesztők méretarányos nyomtatott modellt készítettek Detroit lepusztult belvárosának nagyléptékű újjáépítéséhez. Az ötven háztömböt érintő District Detroit projekt keretében stadion, sok-sok irodaépület, étterem és bolt nyitja majd meg kapuit.

Az NBA-ben szereplő Detroit Pistonsnak és a jéghoki-csapatnak otthont adó Little Cesars Arena stadion a központi létesítmény, az építkezésért a két csapat tulajdonosai a felelősek. A tervek az Egyesült Államok legnagyobb építészmérnöki cége, a HOK munkája.

A helyi Zoyes Kreatívcsoport nemrég mutatta be a Stratasys közreműködésével készült 3D nyomtatott modelleket. A stadiont 20 ezer ember minialakjával kezdték, majd a környék nagyobb modellje következett. Az eredeti célt teljesítve, részletesre és élethűre sikerült, a néző a valódi Detroitban érezheti magát.

Fejlesztői Kickstarter-kampánnyal igyekeznek anyagi támogatáshoz jutni az Armbot nevű printerhez. Azt szeretnék, hogy a gép a nyomtatószál (filament) alapú 3D printelés új mércéje legyen.

Gyártóipari robotkarok adták az ihletet a szabadon mozgó „végtaghoz.” A rendszer kezdőára 399 dollár, ez a csomag a nyomtató alkatrészeit, Windows 10 boxot és 500 gramm PLA-műanyagot tartalmaz.

Az eddig nyomatok bizakodásra adnak okot, tehát prototípuskészítéshez az Armbot remek megoldásnak tűnik. Ha a Kickstarter-kezdeményezés sikeres lesz, a fejlesztőknek gyártópartnert is kell találniuk.

A Wacker német vegyészeti vállalat különleges technológiával állt elő – a CANDY2GUM módszert rágógumi printelésére dolgozták ki. Ráadásul nem is akármilyen, hanem egyedi formájú rágók készíthetők vele.

A technológiával rágókhoz hasonló ízű és funkciójú hibrid „édességet” hoztak létre, ami állítólag a textúrája miatt egyedi élmény. A speciális textúrát a száraz gyúrást/dagasztást helyettesítő forralás okozza. Forralással egyébként új ízeket is teremtenek a megszokott mellé, például hagyományos rágóknál a száraz gyúrás miatt nincs kakaó vagy gyümölcsszörp íz, a CANDY2GUM módszerével viszont mindkettő kivitelezhető.

A legizgalmasabb azonban a tetszés szerinti formák választéka. A cég szerint az additív gyártást a világon először ők alkalmazzák rágógumikra. A technológiáról egyelőre nem árultak el sokat, printerüket viszont állítólag speciálisan rágógumira tervezték, szoftver- és hardverszinten egyaránt arra optimalizálták. Feltehetően interfészt is kitaláltak hozzá, amellyel a felhasználó a forma mellett az ízről is dönthet.

Egy máltai diák ultrafunkcionális, vérnyomást, szívritmust és oxigénszintet monitorozó műkart tervezett. A beágyazott elektronikával működő kar viselője izomtevékenységével egy sor cselekvést képes kivitelezni.

Az e-NABLE és az Open Bionics a szakterület két zászlóshajója, de szerencsére egyre többen, nemcsak cégek, hanem makerek és más kreatív szellemek is fejlesztenek printelt művégtagot.

Az egyébként mesterséges intelligenciával foglalkozó 20 éves Jason Micallef nyomtatott karja rengeteg hasznos funkcióval rendelkezik. A modellt eleve úgy tervezte, hogy beágyazott elektronikus alkatrészekkel együtt lehessen nyomtatni, és e komponensek összeköttetésbe kerüljenek a felhasználó izmaival. Az úgynevezett miolelektromos kart az izmok által generált elektromos jelek irányítják. Ezek a karok eredetileg csak megragadtak tárgyakat, ma viszont már tojáshéj-törékeny dolgokat is képesek megfogni, és nem okoznak bennük kárt.

Micallef tovább lépett – már nemcsak eredeti funkcióját, hanem annál több tevékenységet végző végtagot ötölt ki. Akár okosóraként is funkcionál az ABS műanyagból készült eszköz.

A Louis Vuitton névről inkább klasszikus táskák és hasonlók ugranak be, a luxusmárkáról valószínűleg viszonylag kevesen asszociálnak a 3D nyomtatásra. Pedig most már lehet, mert a melbourne-i OMUS 3DP-cég és a divatház lenyűgöző printelt installációval rukkolt elő Sydney Westfield bevásárló komplexumának LV pop-up boltjában.

Az OMUS az első Massivit 1800 géppel dolgozó ausztrál vállalat. Két hét alatt nyomtatták rajta a méretes ezüstkupolát. Mivel az idő sürgetett, le kellett állítaniuk minden más munkájukat. A 180x150x120 centi építési területű printerhez ráadásul Izraelből kellett hívni technikusokat, de végül mindent megoldottak. A 48 külön részből álló krómszerű ernyőszerkezethez 900 kiló Massivit Dimengel UV-reagens anyagot használtak. A printelést követően az összeszerelés és installáció három napig tartott, és még mindig nem lépték túl a két hetet.

Pedig sok gyártó kivitelezhetetlennek tartotta ennyi idő alatt, plusz a világmárka miatt a létező legapróbb részletekig mindenre oda kellett figyelniük.

A sri lankai kormány a napokban jelentette be, hogy 160 millió dolláros kínai Xian Y-20 repülőt fog vásárolni, amelyet katonai célokra, valmint teher- és személyszállításra egyaránt terveznek használni. A jelenlegi legnagyobb katonai gépről és az első 3DP technológiával készült teherszállító légi járműről van szó. A vásárlás (amennyiben megvalósul) más szempontból is első: Sri Lankén kívül más országba még nem importáltak Xian Y-20-t.

A gyártó elmondta, hogy 3D nyomtatással gyorsabban készültek a prototípusok, és jóval csökkent az előállítási költség.  

Ranil Wickremsinghe sri lankai miniszterelnök elmondta, hogy további két gépet szándékoznak venni. Nincs égető szükség rájuk, egy ideig inkább csak a szállítókapacitásukat tervezik kihasználni. Szükség esetén viszont jól jöhetnek a modern gépek, mert az ország légi flottája öregedő orosz és izraeli darabokból áll.

Művégtagok gyártásában komoly változásokat hozott a 3D nyomtatótechnológia. Egyre több egészségügyi szervezet és cég él a bővülő lehetőségekkel, és szab személyre műkezet,műlábat. Bíznak benne, hogy az olcsóbb 3DP megoldásokkal rászorulók szélesebb köre fér hozzájuk.

Indiában például a 40 éve feltalált népszerű gumialapú Jaipur-lábat alakítják át additív gyártótechnológiákkal. A művégtag sok alsó lábi problémákkal küszködő, lebénult, amputált személyen segítetett mobilitása részleges visszanyerésében.

A Bombay-i Indiai Technológiai Intézet (ITT-Bombay) Google-ösztöndíjjal támogatott projektje már a prototípust készíti, és mintegy 200 amputált személy 4 hónapos pilottanulmány keretében hamarosan használhatja a Jaipur-láb printelt változatát.

Hagyományosan 8 óra elkészíteni egy ilyen művégtagot, 3D nyomtatással viszont csak 2-3. Gumi helyett nagyon sűrű műanyag az alapmatéria. Ez lesz az első alkalom, hogy nagyobb mennyiségben helyi használatra printelnek művégtagokat.    

Az egészségügytől az autó- és a hadiiparig különféle területeken hasznosítható fémnyomtatás a 3DP egyik legígéretesebb ága. A technológia fejlődésének gyártásra kész új anyagok hiánya az egyik legnagyobb akadálya. Az Energetikai Minisztérium Fejlett Gyártás Hivatala (AMO) pontosan ebből a célból támogatja 5 millió dollárral az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium és az Ames Labor ezirányú kísérleteit, hogy additív gyártáshoz állítsanak elő, optimalizáljanak fémötvözet-porokat.

Mivel ezek a porok a fémnyomtatás nyersanyagai, a gyártáshoz a lehető legjobb minőséget kell elérni, és emellett erősnek és tartósnak is kell lenniük. Hiába fejlődik rengeteget a technológia, és nagy az érdeklődés, ha fémprinteléshez sokszor hiányoznak, vagy nem elég jók a szükséges anyagok. Sajnos még korlátozottak a lehetőségek, és pontosan a nagy mennyiségben előállítható, nyomtatásra optimalizált ötvözet-porokkal érhető el áttörés.

A két kutatólabor magas nyomású gázatomizáló folyamatokra és kifejezetten additív gyártásra szánt egyedi fémötvözetekre összpontosít.

Az amerikai Rochester Egyetem Orvosi Központjának (URMC) két kutatója, Ahmed Ghazi és Jonathan Stone 3D nyomtatásalapú új módszerrel az eredetihez teljesen hasonló művesét hozott létre.

Sebészek eddig merev műanyagutánzatokon gyakoroltak, a Szimulált Élettelen Modell Fizikai Tanulásélményhez (SIMPLE) program keretében fejlesztett szervekbe viszont bele lehet bökni, szúrni, fel lehet boncolni őket. Az orvosi szkenek számítógépes tervrajzzá alakítását követően a két kutató öntőformát printel szervekhez, amelybe az emberi „állagot” utánzó különleges hidrogélt tesznek.

Az eredménnyel mindenki elégedett, a 3D nyomtatás következményeként diákok immáron nemcsak műtétek megfigyelésével vagy boncolással készülhetnek, gyakorolhatnak sebészi beavatkozás előtt, hanem egyre élethűbb modellekkel „szimulálhatják le” az operációt. Az új modell különlegessége, hogy a két kutató komplexitásra törekedett, és ezért a szervek körüli csontokat, zsírrétegeket, izomszöveteket, sőt, a kapcsolódó szerveket is igyekeztek utánozni.