FREEDEE BLOG

Elektronikai termékek gyártásának egyik problémája, hogy az áramkör elférjen a korlátozott térben. Hagyományosan nyomtatott áramkörök (PCB) többé már nem képesek helyet adni minden szükséges alkatrésznek, és ezért előtérbe kerülnek a 3D megoldások. Az eszközök folyamatosan rövidülő életciklusa újabb problémákat vet fel: a fröccsöntés túl drága prototípusok gyártására.

A nyomtatott áramkör- és a mechatronikus integrált eszköz-prototípusok egyik vezető cége, a Beta LAYOUT pontosan ezért döntött az EOS additív gyártótechnológiájának használata mellett. Mivel az építkezés rétegről rétegre történik, nincs olyan technológia, amely jobban megfelelne a többrétegű architektúrák iránti növekvő igényeknek. A 3DP más szempontból is előnyös: egyedi áramkör-részek szintén könnyebben készíthetők vele. Műanyag-alkatrészek gyorsan és olcsón állíthatók elő, azaz a folyamat pontos és minőségi darabokat eredményez, és az alapok úgy gyárthatók le, mintha már majdnem sorozattermékek lennének.

Az EOS rugalmas technológiájával a gép különféle anyagokat fel tud dolgozni: üveggyöngyöket tartalmazó PA 3200 GF-et, alumíniumos poliamidot, jó teljesítményű polimereket (PEKK stb.) és több fémet is. A kritikus pont, hogy az anyagok bírják a magas hőmérsékletet, ami a fröccsöntéses sorozatgyártás egyik korlátja.

A Beta LAYOUT több vállalatnak kínál prototípusokat, az EOS FORMIGA P 110 lézeres szinterező printerével pedig sokkal gyorsabban és jó minőségben teljesítik a megrendelők speciális kívánságait.

Míg Dél-Korea a 3D nyomtatás egyik nagyhatalmává fejlődik, északi szomszédjáról vajmi keveset tudunk.

Két hónapja az Észak-Korea mindennapjait (nyilván szigorú ellenőrzés alatt) fényképek formájában megörökítő DPRK 360 kezdeményezés egy helyi 3D nyomtatóról, pontosabban a printert ábrázoló hirdetésről tett közzé fotót. A hirdetés több kérdést vetett fel: egyrészt a gép úgy néz ki, mint egy MakerBot Replicator, másrészt viszont arra utal, hogy a világtól hermetikusan elzárt ázsiai országban is érdeklődnek a 3DP iránt.

A Korai Központi Televízió nemrég felvett anyaga alapján azonban úgy tűnik, hogy valóban fejlesztettek printert – arcplasztikai és fogászati alkalmazásokra, részek gyártására. A mozgóképeken orvosok használják, az alsó állkapocsról készítenek modellt. Ezen az anyagon a nyomtató kevésbé hasonlít a MakerBot Replicatorra. Egy másik felvételen szabadalmi tanúsítványt és egy bizonylatot látunk a „szellemi termékek kiállításáról”, amelyekből persze nem derül ki, hogy a gépet Észak-Koreán kívül bárhol is bemutatták volna.

Az észak-koreai híreket követő amerikai NK News szerint ez volt az első alkalom, hogy működő 3D nyomtatót mutattak be az észak-koreai médiában. Ugyanakkor a phenjani Tudomány és Technológia Egyetemen állítólag több 3D printert használnak. Prototípusokat készítenek velük.

A technológia fejlődésével új termékek és módszerek tűnnek fel, és ezeket minden esetben tesztelni kell. A teszteljárások közül egyre gyakrabban használják a szimulációt, amely a jövőben egész biztosan még népszerűbb lesz. Eleve demokratizálja a tesztet, többen vehetnek részt benne, mérnökök jobban átlátják munkájukat.

A szimuláció még azelőtt könnyíti meg a tervezést, teszi hangsúlyosabbá az automatizációt, integrációt és az olyan tesztfolyamatokat, mint például a 3D nyomtatás, hogy az adott cég ténylegesen belevágna egy-egy rész vagy termék gyártásába.

Vezető vállalatok, például az Autodesk és a Dassault a fogyasztók számára is biztosít szimulációs platformot, például a 3DERxperience-t (Dassault). A platform termékek teljesítményét értékeli, a megbízhatóságtól a biztonságig ellenőrzi különféle funkcióikat. Azaz a 3D szimulációs szoftverek nemcsak tesztelő eszközök, hanem előrejelzésre is alkalmasak.

Konceptautók gyakran inkább tervezői fantáziálások, mint valóság, viszont betekintést nyújtanak a jövőbe, hogy szakemberek milyennek képzelik a holnap járműveit, és hogyan működhetnek azok.

A Mercedes-Benz DTW konceptautót Martin Chatelier francia szállítástervezés-hallgató álmodta meg. A jelen versenyautóival kevés hasonlóságot mutató járgányt a 14 órás Le Mans 2030-ra tervezte. Légmeghajtás, az acélnál is százszor erősebb grafénváz és -vezetőülés, 3D nyomtatott gumirendszer – Chatelier győzelemre tervezte Mercedesét.

Az egész autóban talán a Michelin 3D guminyomtató rendszer a legizgalmasabb. A gumik mögé helyezett pici 3D nyomtató-fúvókákból áll, vezetés közben gumit fújnak rájuk, optimális teljesítményhez és a felszín változásaihoz alkalmazkodva újítják meg állagukat.

A rendszer különféle (puha, közepesen, egészen kemény) keverékeket használ. A versenyautónak pontosan ezért nem jelent problémát a terep, ezért nem kell megállnia.

A jármű csak koncepció, így aligha látjuk egyhamar az utakon, a guminyomtató-rendszer viszont jóval 2030 előtt is megvalósulhat.

Kaszányi Nóra, a MOME hallgatója speciális anyagot készített Bartók Béla hatrészes 1926 és 1939 között írt Mikrokozmoszához. Mindegyik részhez egy-egy geometriai elemet megjelenítő borítót nyomtatott, és printelt minimalista tokba csomagolta az egészet.

„A zene vizualizálását és a tipográfiát kombináló munkám Bartók roppant munkásságának átirata” – írja Behance-oldalán a tervező.

A tokon látható kiálló formák a kötetborítókon lévő alakzatoknak felelnek meg. Az egyes sima téglalap, a kettes szabálytalan rombusz, a hármas gyémánt alakzat, a négyes ellipszis, az ötös kocka, a hatos kör.

A borítók vizualizálása különleges: a fehéres/szürkés és fekete grafikus vonalak a hanghullámokat idézik fel, míg a kibontakozó betűk és szavak szintén egyedien mutatnak.

Kaszányi nem szimplán izgalmas és tetszetős zenei könyvecskét akart készíteni, hanem a Mikrokozmosz hang- és zenei motívumait is bedolgozta a designba. A formákat a hanghullám kapcsolja össze, és állnak egybe nyomtatott tokká.

Neumann János írt először magukat szaporító automatákról. Robotok gyártanak már robotot, és egyes robotok önklónozásra is képesek. A 3D nyomtatás világában RepRap gépeknél figyelhetünk meg hasonló jelenséget, bár általában inkább részek másolásáról van csak szó.

Elvileg 3D printer készíthet egy sereg 3D printert. A francia fejlesztésű Ulio 3D nyomtatóval is kivitelezhető ez, amelynek holnap indul az Indiegogo-kampánya. A gépet elsősorban iskoláknak szánják, hogy a diákok rajta keresztül ismerjék meg a 3D tervezést, robotikát, mérnöki munkát, 3DP problémák vizualizálását és kezelését.

Első lépés a csomagban lévő részek összeszerelése, a nyomtatható elemek nyomtatása, azaz az Uliot lényegében egy másik géppel printeljük. A kampány korai támogatói 299 dollárért szerezhetik be.

A TwoUp 3D „csináld magad” csomagja még alacsonyabb áron szerezhető be, és a gép szintén nyomtatható. Egyik sem klónozás, viszont mindkét gép jó példa arra, hogy 3D nyomtatóval gyártható 3D nyomtató.

Rióban szombaton kezdődött az olimpia, 20 éve pedig Atlantában rendezték a nyári játékokat. Az atlantai Millennium Gate Múzeum különleges alkotással kapcsolta össze a két eseményt és a régmúltat: kinyomtatták az antik világ hét csodájának egyikét, az olümpiai Zeusz-szobrot. A nyomatnak az ókori játékokra és a görög mitológiára más tárgyakkal is emlékező, augusztus 20-án nyíló The Games: Ancient Olympia to Atlanta to Rio kiállítás ad otthont.

Az első ókori játékokat Krisztus előtt 776-ban rendezték a nyugat-görög városban. Az első és a későbbiek is Zeusz előtt adóztak, a 393-as utolsóig az összest az ő tiszteletére tartották. Az ötnapos események a görögség vallási, kulturális stb. összetartását voltak hivatottak jelképezni, olimpia alatt az egymás közötti háborúskodással is felhagytak.

A Zeusz-templom 13 méter magas, drágakövekkel borított, elefántcsont- és aranypanelekkel kiegészített faszobráról minden látogató elragadtatással írt. Pheidiász építette Krisztus előtt 435-ben, közel 800 évig Olümpiában állt, majd Konstantinápolyba szállították, és a 475-ös tűzvészben megsemmisült.

Mivel egyetlen másolat sem maradt fenn, a szobrot ábrázoló pénzérméket és utazók leírásait használták a nyomathoz. A Stratasys, a helyi 3DPTree és a múzeum kurátorai kimerítő kutatás után pontos képet kaptak, hogyan nézhetett ki a szobor, és elkészítették a digitális „másolatot.”

A modellt a Stratasys Fortus 900mc gépén, hőre lágyuló műanyagból nyomtatták ki. Kisebb lett, mint az eredeti, 13 helyett 2 méter. Az eredménnyel elégedettek, „nagyon hasonlít ahhoz, amilyen Pheidiász szobra lehetett.”

A szobrot ki kell festeni is. A festéshez a georgiai Athénben élő Stan Mullinst választották. A végső változat az eredetihez hasonló trónon fog ülni.

Zeusz mása nemcsak megemlékezés az olimpiai játékokról, hanem szép példa a 3D nyomtatás lehetőségeire is, hogy a technológiával hogyan lehet elveszett műremekeket „újraalkotni.”

A 3D nyomtatás fejlődésével, új eljárások, anyagok és technológiák megjelenésével, a horizont folyamatos tágulásával állandóan jelennek meg új nevek és kifejezések. Gyakran fogalmunk sincs, vagy csak sejtéseink vannak arról, mit is jelentenek.

Egyelőre nem létezik semmiféle névadó testület, bárki bárhogy elnevezhet egy újdonságot, és ezzel hozzá is tesz valamit a technológia fejlődéséhez.

A ZMorph hasznos segítséget nyújt a 3DP felhasználóinak – a tervek szerint folyamatosan bővülő online 3D nyomtatás szótárat (The Ultimate 3D Printing Dictionary) tett közkinccsé a medium.com-on.

A szótár a cég által árusított termékekből is tartalmaz példákat, ami szubjektívvé teheti egy-egy kifejezés definícióját, de ezzel együtt jól szerkesztett és hasznos „kisokos.” Külön öröm, hogy egyes szócikkekhez magyarázó kép-, illetve videoanyagot mellékeltek.

A felhasználók kommentelhetik, szócikket is írhatnak, amelyek publikálásához a szerkesztők jóváhagyása kell.

Az amerikai-ír nyomtatószál-szolgáltató 3D Fuel minden terméke a fenntartható fejlődés jegyében készül. Az eddigiekhez hasonlóan, a cég új nyomtatószálai is környezetbarátok. A műanyagot teljesen másként próbálják „zöldebbé” tenni, mint a többi gyártó.

Az új nyomtatószálak újrahasznosított kávé- és sörszármazékkal, valamint kendercserjével kevert műanyagot tartalmaznak. Minden PLA-t használó gépen printelhetők, szabvány PLA-beállítással. Különlegességük abban is rejlik, hogy megőrzik természetes színeiket.

Közvetlenül a mélybarna kávészál printelése után kellemes kávéaromát is érzünk, ami aztán idővel megszűnik. A kávéfogyasztáshoz nyomtathatók vele kellékek, kávéscsésze viszont nem, mert a benne lévő műanyag érzékeny a magas hőmérsékletre.

Az Egyesült Államokban termesztett kenderalapú szál szintén természetes színű, fejlesztését a kávészál inspirálta: utóbbi pozitív visszajelzéseket kapott, és a 3D Fuel kíváncsi volt, hogy egy másik mezőgazdasági termékből is képes-e előállítani „fenntartható” nyomtatóanyagot.

Az aranyló fényű harmadik a legvilágosabb, malátázás közbeni hulladékanyagok és műanyag kombinációja. Fejlesztői szerint aromája a friss árpáéra emlékeztet. Sörkiegészítők, például korsóalátétek és hasonló tárgyak printeléséhez ajánlják.  

Prashant Gade punai maker olyan, különösen a fejlődő országokra jellemző problémákra keres tényleges megoldásokat, mint például hiányzó, amputált végtagok helyettesítése. Utánanézett és döbbenetes számokat talált: az amputált személyek 80 százaléka él fejlődő országban, és kevesebb mint 3 százalékuk kap művégtagot. Még elszomorítóbb, hogy ezekben az országokban minden ötödik gyereken hajtanak végre valamilyen amputációt.

Kutatásai a Bio_Nick elektromos műkar fejlesztésére, nyomtatására ösztönözték az indiai makert. A kart a lábból érkező jelzések aktiválják, viselője tárgyakat fog meg, ír és más tevékenységeket is végrehajt vele. Gade mindössze 100 dollárnyi rúpiából készítette el.

Indiegogo-kampányt indított, hogy az eszközt annyi gyerekhez juttassa el ingyen, ahányhoz csak lehet.