A litográfia-alapú 3D fémnyomtatással (Litography-based Metal Manufacturing, LMM) foglalkozó osztrák Incus bejelentette, hogy az ESA-val (Európai Űrügynökség), az OHB Systemmel AG és a Lithoz GmbH-val közösen részt vesznek a cég technológiáját használó projektben.
Mikrogravitációs környezetben tesztelik a 3D nyomtatást. Arra a kérdésre szeretnének választ kapni, hogy egy holdállomáson, fémhulladékot vagy holdfelszíni matériákat használva, lehetséges-e anyagokat előállítani.
Ha az űrügynökségek sikeresen létrehoznak telepeket a Holdon és más égitesteken, fontos, ezeket fenntarthatón kell működtetni. Alkatrészek és hulladékok helyszíni újrahasznosításával kevésbé függenének a Földtől. Ha valóban működésképesek akarnak maradni, ez az egy lehetőségük van, tevékenységük csak így tartható fenn.
Emellett folyamatosan kellene dolgozniuk, mert csak úgy képesek a keresletet kielégíteni, kiegészítő és kutatásra használt anyagokat gyártani. Komoly kihívás, de az LMM technológiának köszönhetően, elvileg kivitelezhető a súlytalanságban: űrhajok és űrbázisok fedélzetén.
Az LMM több szempontból is ideális választás. Egyrészt, mert űjrahasznosított fémhulladékkal tényleg lehet nyomtatni, másrészt a technika űrbéli használata egyszerűbb, mintha más fémnyomtatás-módszerrel dolgoznának. Harmadrészt nincs szükség manuális munkára, negyedrészt a gépet működtető operátor számára is biztonságos.
A folyamat arról is ismert, hogy a nyomatok felülete esztétikailag is nagyon jó minőség, az MIM-re (Metal Injection Molding) hasonlít. Utóbbi a legnépszerűbb Földön alkalmazott módszer, a világűrben viszont túl bonyolult lenne használni.
A másfél éves projektben ezeket és a potenciális hátráltató tényezőket (például a fémporok esetleges mérgező hatását) fogják tüzetesen vizsgálni. Kérdés az is, hogy a végső nyomat minősége lesz-e egyáltalán olyan, mintha a Földön készült volna.
