A puha robotika (soft robotics) speciális, képlékeny és alakítható gépek fejlesztésének a tudománya. Rugalmas anyagokból, például gumiból vagy szilikonból készülnek, egészségügyi és gyártóalkalmazásokban – például markoló-karokként – évek óta találkozhatunk velük.

Mivel bonyolult szerkezek köré képesek formálódni, tágulni és összehúzódni, az emberi szervezetbe a szövetkárosodás elenyésző kockázatával beültethetők. Ezért is foglalkoznak velük sokat – sebészeti eszközökként, gyógyszeradagolókként, implantátumokként egyaránt működhetnek. A viszonylag könnyen hajlítható szerkezeteket folyadékok, például víz vagy levegő működteti.

Kivitelezésükhöz egyre gyakrabban használnak 3D nyomtatást, a Harvardon például wifi és GPS segítség nélkül úszni tudó robotikus halat printeltek. Kínában olajtornyokat monitorozó, tetszés szerint egyedire alakítható puha robotot, a Maryland Egyetemen különleges, ráadásul nyílt forrású kezet nyomtattak.

A puha robotkéz azért unikum, mert tud a Nintendo Szórakoztató Rendszeren (NES) játszani. A háromujjas szerkezet a Stratasys PolyJet technológiájával készült. Mivel integrált „folyékony áramkörök” vannak benne, elektromosság helyett inkább a sűrített levegő nyomása mozgatja.

Az ujjak mozgását ezek a nyomásérzékelőkkel megtámogatott áramkörök irányítják. A mozdulatokat nyomástípusok határozzák meg. ha nincs nyomás, nem aktiválódnak az ujjak, ha alacsony, csak az első, ha közepes, akkor a középső, ha magas, akkor a harmadik is bekapcsolódik. Természetesen különböző kombinációk is beprogramozhatók.

Fejlesztői akár zongora elé iültethették volna, hogy Mozartot játszva ejtse bámulatba a nagyérdeműt, de nehezebb és célirányosabb bemutatót találtak ki neki – Kis éji zene helyett játsszon inkább Szuper Mariót!

Zongorán könnyen beállítható a tempó, és a hibákat sem büntetik meg. Videojátékokban viszont az időzítés és a szintek is változatlanok, egyetlen apró hiba, és game over.

A robotkéz már teljesítette Szuper Mario első szintjét.