2000 óta minden áprilisban, a Jurij éjszakája (Yuri’s Night) rendezvényen emlékeznek a világ első űrhajósára, Jurij Gagarinra és 1961. április 12-i repülésére a Vosztok-1 fedélzetén. Az eseményt az űrkutatásról előadásokat tartó, tanulmányokat és könyveket író Virgin Galactic-alapító Loretta Hidalgo Whitesides és a férje találta ki, következőgenerációs asztronauták és persze a nyilvánosság számára is népszerűsítik vele a témát.
A Covid-19-cel kapcsolatos korlátozások miatt az ideit (április 10-én) élőben streamelik egy Los Angelesi stúdióból. Egyik különlegessége a 3D nyomtatás egyedi divatalkalmazásairól ismert, ruháival gép-ember hibrideket alkotó holland Anouk Wipprecht legújabb, csúcstechnológia és űradatok által „vezérelt” munkája.
A részben 3D nyomtatással készült Meteorruha világító csillagokat fürkésző darab. Minden egyes alkalommal, amikor meteor hullik alá az éjszakai égbolton, a printelt részek fénybe szöknek. A hatást múltbéli meteorok valós adatmintái mintái segítségével érik el.
A tervező háromszög-geometriájú alakzatokat printelt a ruhára, az alakzatokba fényimpulzusokat integrált. Munkásságának ismeretében nem meglepő lépés, futurista kreációival folyamatosan tiszteleg a magunkon viselhető (wearable) intelligens technológiák előtt, és hívja fel a figyelmet high-tech kultúránk jelenségeire, ember és gép szimbiózisára.
A divatot Wipprecht teljes alámerülést biztosító, immerzív élményként fogja fel, textíliákat szenzorokkal felszerelt elektronikus és robotikus kütyükkel kombinál össze. Ezek a ruhák környezetükre és viselőjükre egyaránt reagálnak. Nincs egyszerű dolga, mert túl az elméleten, gyakorlatias szempontokat is érvényre kell juttatnia, márpedig a technológia extrém használata és az alkalmi viseletek, a kényelem nincsenek mindig szinkronban egymással. Szerencsére a 3D nyomtatás fejlődésével a printelt anyagok egyre viselhetőbbé válnak, talán eljön a tömegtermelés ideje is.
Wipprecht munkái egyelőre azonban inkább konceptdarabok, de az intelligens öltözékeknek komoly piaca lesz már a közeljövőben is. A Meteorruha az első űradatokat megjelenítő munkája.
„Érdekelnek a meteorok. A világűrből érkező kis mennyiségű anyag a Föld légkörébe lép, a súrlódás miatt izzóvá lesz, és fénycsíkként jelenik meg. Kőkeményen próbáljuk megtervezni az űrbe vezető utunkat, miközben ezek az űrdarabkák könnyedén hullanak felénk. Előttük tisztelgek” – nyilatkozta.
A ruhában óhajtott tempóban meteorokat generáló, a fényelosztást korrigáló Python szkript fut. Úgy irányítja, mintha az égben figyelnénk. A kivitelezéshez a tervező felvette a kapcsolatot a Globális Meteorhálózattal, ők magyarázták el neki, hogy milyen anyagot, és ha lehet, valósidőben használjon.
