Év elején minden technológiai terület, így a 3D nyomtatás szakértői is felteszik a magától értetődő kérdést: mi várható a következő 12 hónapban, milyen újdonságokra számíthatunk?
A HP 2019-re a gépi tanulás 3DP-be integrálását, tervezési folyamatok generatív design általi felgyorsulását, az orvosi alkalmazások „robbanását” prognosztizálta. Az előrejelzések, különösen az egészségügyre vonatkozók (a sebészi segédanyagoktól a művégtagokig) nagy általánosságban valóra váltak.
A HP 2020-ra is elkészítette prognózisát, amelyben fontos kérdéseket igyekszik megválaszolni. A következő kulcstrendeket vázolták fel: az additív gyártás meghatározó szerepet játszik az Ipar 4.0 további fejlődésében, egyre nagyobb a fenntartható gyártás iránti igény (követelmény), az automatizáció megváltoztatja a futószalagot/gyári termelést, az adatelemzés és a szoftverek jelentősége tovább nő.
Az ipari szintű automatizáció az összeszerelésre is vonatkozik, és megvalósulhat sokak álma: printelt fém- és műanyagrészek problémamentesen egymásba integrálhatók lesznek. Egyelőre azonban nem létezik a mindkét anyagtípussal dolgozó szupernyomtató, aminek több oka van, például az eltérő feldolgozási hőmérséklet.
Az automatizáció térnyeréséből, a fémhez és a műanyaghoz való szimultán hozzáférésből például az autó- és gépjármű-ipar profitálhat majd sokat, műanyag alkatrészekbe (kormányba, motorba stb.) printelhetnek fémeket, elektromosságot vezető és a nyomásnak jól ellenálló részeket dolgozhatnak ki stb.
Szervezetek nyomatok felületi textúrájába kódolhatnak a gyártási számnál jóval többet eláruló digitális információkat. Részek így nyíltan és titkosítva is felcímkézhetők, a címkéket ember és gép egyaránt képes kezelni – olvasni. Mivel a nyomatok nyomon követése és az adatrendszerek a mostaninál is fontosabbak lesznek, a tendencia erősödni fog.
Hagyományos gyártási folyamatok hajdani kidolgozásánál környezeti hatásaikat nem vették figyelembe. Ipari 3D nyomtatás és gyártás összekombinálásával az integrált technológia nagyon súlyos hatással lehet a bolygóra. Az ok egyértelmű: a széndioxid-kibocsátás közel harmada termékek előállításából és elosztásából ered.
Azaz a korábbi folyamatok nagy része fenntarthatatlan.
A közismerten környezetbarát 3DP-vel kevesebb az ipari hulladék, kisebb a raktározás iránti igény, és összességében csökken a mérgezőgáz-kibocsátás. Tervezők és mérnökök újragondolják termékek életciklusára vonatkozó elképzeléseiket – komplex geometriákat használnak a hagyományosaknál sokkal könnyebb részekhez, tovább csökkentve nemcsak a széndioxid-kibocsátást, hanem az energiafogyasztást is.
Szintén környezetbarát szempontok érvényesülnek abban a gyakorlatban, hogy szállítás helyett digitális fájlokat továbbítva, egyre több gyártó részesíti előnyben termékek helyi előállítását.
