Évente kb. egymillió csecsemő hal meg világszerte a szülés közbeni oxigénhiány miatt, amelynek további egymillió újszülött esetében később mutatkoznak következményei. Közvetlen újjáélesztéssel csökkenthetők a fulladás utóhatásai.
Az újjáélesztést próbababákon tanítják, csakhogy ezek a babák alig hasonlítanak valódi csecsemőkhöz. Tömeggyártásra optimalizált mechanikus szerkezetek, a belső rúgók és műanyagok elrendezése sem hasonlít az emberre. Amikor egy orvos velük gyakorol, nem valószínű, hogy úgy érzi, mintha valódi csecsemő lenne a kezében.
Mark Thielen, a holland Eindhoveni Műszaki Egyetem PhD-hallgatója MRI-szkenen alapuló életnagyságú csecsemőmásolatot tervezett. A csontszerkezetet, erős és rugalmas műanyagokat használva, 3D nyomtatással kivitelezte. A szívről, a tüdőről, az izmokról, zsír- és bőrszövetekről stb. szilikon-öntvényeket készített. A teljes babát az utolsó részletig kidolgozta, majd kiprintelte.
A mellkas nyomtatása hónapokat igénybe vevő nagyon komoly kihívás volt. „Hosszú órákat töltöttem el minden egyes csont végeinek MRI-képeken történő azonosításával. A képelemző szoftver eredményével sokszor elégedetlen voltam, és a semmiből, manuálisan kellett az egésze újrakezdenem” – nyilatkozta Thielen, majd hozzáfűzte, hogy a szív printelése szintén bonyolult volt.
A modell szíve mind a négy billentyűt tartalmazó négy belső térből áll.
A műbaba az újjáélesztés minőségét mérő, többféle szenzort is tartalmaz. A szívben lévő egyik a vérnyomást mérve vizsgálja a szívmasszázs eredményességét. A mesterséges érrendszer teljes integrálásához azonban további miniatürizálás szükséges.
A mell és a szívkamra ellenállását és rugalmasságát valódi csecsemőkkel és nyulakkal hasonlították össze, és megállapították, hogy a nyomtatott másolat az újjáélesztésen sokat javító, hatalmas előrelépés, lényegesen közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik eddigi modell. A szenzorokról szintén nagyon pozitív szakértői vélemények hangzottak el.
A nyomtatott babát elsősorban fejlődő országok kórházaiba szánják. A kb. 5 ezer euróért fejlesztett első prototípus alig drágább az egyszerűbb mechanikus daraboknál, míg az akár 50 ezer euróba is kerülő bonyolultabbaknál sokkal olcsóbb. Ráadásul Thielen a költségek csökkentését – de a minőség megtartását – tervezi.
