Az 1944-ben alapított, Princeton (New Jersey) székhelyű nonprofit Fémpor Iparágak Szövetsége (MPIF) világszervezet közzétette a fémalapú additív gyártáshoz használt porokat jellemző anyagát, szabványokkal. Az alapanyagok teszteléséhez használt kilenc módszer ismertetésével tervezőknek és gyártóknak szeretnének segíteni.
A szövetség jelenleg hat iparkereskedelmi szervezet összehangolt érdekeit képviseli. A szervezetek a fröccsöntéstől a 3D nyomtatásig, szerteágazó tevékenységekkel foglalkoznak. Tagjaik között olyan nagyvállalatokat is megtalálunk, mint a HP, az LPW, a GE Additive, az ExOne vagy a Desktop Metal.
Az MPIF az iparági érdekek mellett a munkaerőt szerteágazó forrásokkal, eseményekkel és tréningekkel igyekszik tájékoztatni, és elérni, hogy a dolgozók ismeretei naprakészek legyenek.
A poralapú fémgyártásról szóló alapszintű rövid tananyag több mint 50 éves, és a terület leghosszabb ideje használt összefoglalójának számít, amelyet néhány éve additív gyártás modullal egészítettek ki.
A szabványok a porminták előkészítését, az anyag tisztaságát, a részecskék méretét és a por csomagolását írják le. A 0.2 szabvány például a „tisztátlan” anyagok (oxigén, szén, kén) fémporban való előfordulásának tesztelési módszerét ismerteti.
„A teszt során tipikusan megtanult első információ a porban lévő könnyen csökkenthető oxidok mennyisége. Az is kimutatható, hogy a por tartalmaz-e jelentős mennyiségű nedvességet” – áll az anyagban, majd megtudjuk, hogy a teszt kivitelezése meghatározza az ötvözet minőségét és az egész folyamatellenőrzést befolyásoló tényezőket.
A fémalapú additív gyártóipart más szabványok mentén is szabályozzák. A PBF (powder bed fusion) módszerrel működő 3D nyomtatókra az ASTM International, a hajóipari additív gyártás vonatkozó szabványokat és irányelveket a DNV GL fogalmazta meg, és így tovább.
