A Moszkvától 250 kilométerre északkeletre fekvő Jaroszlavlban elkészült a kontinentális Európa első lakhatásra alkalmas, 298,5 négyzetméter alapterületű nyomtatott háza. A kivitelező AMT-SPETSAVIA elmondása alapján additív gyártótechnológiával ilyen méretű lakóépületet még nem hoztak létre.

A printelt részt már 2015 decemberében befejezték, a manuálisan kivitelezett többivel – tetővel, ablakokkal, víz- és elektromos vezetékekkel – viszont csak most végeztek.

Talán meglepően hangzik, hogy az „első”, mert Európában több épületet nyomtattak már. Csakhogy a szintén orosz ApisCor betonépülete nem alkalmas folyamatos lakhatásra, a francia Yhnova szociális otthona és a dán 3D Printhuset irodalakása még nincs kész, a Winsun híres 2015-ös épülettömbje nem az öreg kontinensen, hanem a kínai Sanghajban találhatók, a terület szaktekintélye, a témával 1996 óta foglalkozó, Kaliforniában élő Bherokh Khoshnevis pedig inkább elméleti munkáiról és nagyszabású űrterveiről ismert.

A nagyméretű 3D nyomtatókra specializálódott SPETSLAVA az AMT szolgáltatás-irodával azzal a céllal állt össze, hogy működő és rendeltetésszerűen használt házakat printeljenek Európában. A szerkezet 3D modellezésével kezdték, majd a modellt az AMT szoftverével darabolták fel. Ezt követően a saját S-6044 géppel, homok és beton keverékével dolgozták ki a főrész komponenseit, 30-50 milliméter széles és 10 milliméter magas rétegekkel. Az állványokra helyezett gép 3,5x3,6x1 méteres területen belül bárhol kinyomtatja a betonkeveréket. Rácsszerű szerkezetek sorát készítették el, majd szerelték össze, s helyezték az alapokra. Ezt követően jött a többi munka. Az építési engedély kiadásának jogi folyamata ugyanaz volt, mint hagyományos eljárással készülő házaknál.

„Fontos volt, hogy gyakorlati példával szemléltessük: a 3D építéstechnológia működik” – nyilatkozta az AMT csoportot vezető Alexander Maszlov. Ugyanő mondta a következőket 2015-ben: „a 3D nyomtatás a fantázia világába tartozott. Feladatként tűztük ki, hogy valósággá váljon.”

Az úttörő kezdeményezés megszorításokkal is járt: a 3D elemeket manuálisan kellett összeszerelni, és mivel nem a helyszínen nyomtattak, a munkafolyamat az előregyártásra emlékeztetett. Plusz folyosók és a tető printelésére nem dolgoztak ki eljárást, és a vízvezeték- és villanyszerelői munkákat sem tudták a nyomtatásba integrálni.

Vízszintes formák nyomtatásához komoly mennyiségű szerkezeti segédanyag kell, amelyet nehéz és veszélyes a betonról eltávolítani. A tető előzetes elkészítése pedig eleve költséges: daru stb. kell hozzá.

A technológia persze rengeteget fejlődött 2015 óta, és elképzelhető, hogy hamarosan ezekre a problémákra is találnak működő megoldást.