Az MIT Médialabor 2010-ben alapított Közvetített Anyag (Mediated Matter) laborját vezető izraeli származású Neri Oxman nemcsak a 3D nyomtatás, hanem a kortárs művészet, tudomány-művészet és sok más avantgarde törekvés egyik legmeghatározóbb, leginnovatívabb és legnagyobb hatású képviselője. Az anyagtudományt folyamatosan megújítja, az anyagban rejlő lehetőségekkel megállás nélkül kísérletezik, amivel nemcsak a negyedik ipari forradalmat, az Ipar 4.0-t, hanem technológia és biológia szintézisét is felgyorsítja. Transzhumanizmusról ugyan nem beszél, de munkássága szellemi rokonságot mutat Ray Kurzweil, Anders Sandberg és a többiek törekvéseivel, az ő műveikben felvázolt jövőhöz rakja le az alapokat, például csillagközi – asztrobiológiai – utazásra tervezett második bőröket (Vándorok, 2014).
Építészetet tanult, szerteágazó pályafutásában és mindenféle területekre történő kalandozásaiban közös motívum, hogy egy ponton mindig visszatér eredeti szakmájához, és új opciókkal próbálja gazdagítani azt.
A Science Robotics folyóiratban megjelent, három munkatársával közösen jegyzett friss írásban nagy szerkezetek, épületek 3D nyomtatásának új módszerét ismerteti. Járműre felszerelt robotkar áll a középpontban, az általa irányított fúvókán kitáguló poliuretán habot szór szét. A tevékenység sokszori megismétlésével több habréteg épül egymásra. A hab tágulásával és a két párhuzamos fal felépítésével kialakított lyukakat betonnal töltik ki.
Esettanulmánnyal szemléltetik egy épület-léptékű fél-ellipszis kupolarész Froth-Pak szigetelőhabbal történő nyomtatását. A rendszer 13 és fél óra alatt printelte ki a „világ legnagyobb bot alkotta épületét”, a 14,6 méter átmérőjű, 3,7 méter magas szerkezetet.
Digitális Építési Platformról (DCP), automatizált építési rendszerről beszélnek, amely „képes építészeti léptékű szerkezetek egyedi és helyben történő gyártására, a folyamatvezérléshez pedig valósidejű környezeti adatokat használ.”
Oxman és csoportja DCP tevékenysége iránt a Google és a NASA, sőt egy magánszemély is érdeklődik. Utóbbi arra szeretne választ kapni, hogy a technológiával építhető-e földalatti kosárlabda-pálya.
A hidraulikus és elektromos robotkarokból összeálló, nappanelekkel és -elemekkel felszerelt DCP szuperpontosságát a kar végére szerelt lézer garantálja. A kar pozícióját méri, az információ alapján a rendszer automatikus javításokat végez, a nyomtatás folyamatos és precíz marad.
Az építési projektet Stephen Keating gépészmérnök vezette, aki úgy véli, hogy a printerrel szokatlan formájú épületek hozhatók létre, és semmivel sem kerülnek többe, mint mások. A rendszer nagy előnye, hogy különböző környezetekben is önellátó.
Nem lenne meglepő, ha Oxman és kollégái a Marsra vagy a világűr más részére terveznének épületeket, és a DCP printer kivitelezné terveiket.
