A „harmadik ipari forradalom” a 3D nyomtatás egyik szinonimájává vált.

A textilipar mechanizálása volt az első, Henry Ford futószalagja a második. Az együttműködésre összpontosító és a digitális technológiákkal kivitelezett kisszériás gyártást elindító 3DP rakja le a harmadik alapjait.

Az idei davosi Világgazdasági Fórumon az építész és tervező Neri Oxman egy lépéssel továbbment: az iparosodás és a tömegtermelés óta használt világ-gép paradigmát az „élő minőséget a tárgyakba, épületekbe és városokba” gondolattal egészítette ki.

A digitális technológiákkal ugyanis hamar eljön a negyedik ipari forradalom, a „biológiai korszak.” A biomasszát hasznos biotermékké változtató mikroorganizmusok gyárakat képesek utánozni, hatásuk az öltözködéstől az épületanyagokig és a közlekedésig egyaránt érzékelhető. A fonalféreg (E. coli) például cukorrá, a zsír dízellé, a kukorica műanyaggá alakítható át.

Oxman holisztikus megközelítésében az „anyagökológia” világában a gyártási folyamat elválaszthatatlan dolgok digitális előállításától, szintetikus biológiától, környezettől és magától az anyagtól. A szenet bioüzemanyaggá változtató fotoszintetikus épülethomlokzatokról, a bőrt szelektív szűréssel tápláló mikrobiomákról, a sérült szövetet kijavító nyomtatott anyagokról beszél. A biológiai korszakban a tervezők és építészek a termékek és szerkezetek növekedését, önkorrekcióját és alkalmazkodását elősegítő új és dinamikus designlehetőségekről álmodhatnak. Bányászat és más hagyományos eljárások helyett szintetikus biológiával, számítógépes tervezéssel, 3D nyomtatással és mindezek összekombinálásával állítunk elő fizikai tárgyakat.

A posztmodern technológiák újraértelmezése fontos szerepet játszik Oxman munkásságában: az általa elképzelt jövőben eltávolodunk a mechanikus világtól, organikusabb valóság bontakozik ki előttünk. Nyomtatott épületek, bionyomtatás és 4D nyomtatás egyaránt e szemléletváltást készítik elő.