A számítógépekhez hasonlóan, a 3D nyomtatóknak is a kihasználatlan gépidő az egyik legnagyobb és legbosszantóbb problémája. Az online világban a 2000-es évek elején, a grid és az elosztott számítások elterjedésével jöttek rá sokan, hogy tétlen gépek önkéntes – és szigorúan virtuális – átengedésével, megosztásával rengeteg egyébként kárba vesző kapacitás hasznosítható. Több közösségi és más projekt alapul ezen a koncepción; működnek is.
Ha ott működik, miért ne válna be a 3D nyomtatásban?
Úgy tűnik, eddig bevált. Különféle kezdeményezések keretében próbálják világszerte optimalizálni a profi és – kisebb mértékben – az otthoni printereket. A 2013 tavaszán Amszterdamból indult 3D Hubs a legismertebb, egyre népszerűbb a célra felajánlott legközelebbi „alvó” gépeket megtaláló, prototípuskészítésre specializálódott kaliforniai Fictiv, és a svájci Fabnami is hasonló elvek szerint működik.
A Távol-Kelet egyik vezető 3DP szolgáltatója, a tokiói (shibuyai) Rinkak is csatlakozott az optimalizáló trendhez, a cég a kihasználatlan gépidő hasznosításával (3D Printing Partner Program) bővíti kínálatát. A program továbbítja a megrendeléseket a résztvevő 3DP gyártók közül bárkinek, aki profi 3D nyomtatóval (Stratasys FDM és PolyJet rendszerei, 3D Systems „full-color” CJP, SLA és SLS rendszerei, EOS SLS gépei stb.) rendelkezik. Mivel 100 százalékosan egyiket se használják ki – jó, ha 50 százalékosan –, nyilvánvalóan rengeteg a felajánlható kapacitás. Mindenki jól jár: a megrendelő csak a programmal kommunikál, a gyártó csak a gyártásra fókuszál, a többit a Rinkak intézi (természetesen a shibuyai cég is jól jár).
A rendszert könnyű kezelni, semmiféle speciális szoftver nem kell hozzá, csak webböngésző. Minden szükséges információt megtalálunk az egyszerű felhasználói felületen, az érdeklődő gyártóknak néhány kérdésre kell válaszolniuk: cég neve, címe, hozzáférhető nyomtatók típusa, milyen anyaggal dolgoznak stb.
