A kaliforniai Jonathan Schipper Törmelék (Detritus) című kiállítása digitális gépekből, sóból és forró fürdővízből összeálló, folyamatosan változó környezet. Tizenkét tonna kősó, forró vízzel teli kád és a mennyezetről négy kábelen lelógatott mozgó szerkezet biztosítja a közeg átalakulását.
A gépezet része egy víz és só keveréket – sókristályokat – csepegtető, spriccelő extrudáló is. Mintha egy hatalmas 3D nyomtató lenne, úgy hoz létre alakzatokat. Alapformákkal kezdi, és Schipper bizakodik, hogy a technikát addig tökéletesíti, míg a szerkezet képes nem lesz tárgyakat reprodukálni: öreg székeket, illemhelyet, gumikat, mosógépeket, csomó magától értetődőnek vett, környezetünk megszokott elemeit képező objektumokat.
A brooklyni Boiler kiállítótér látogatói megnézhetik azt is, ahogy a pirinyó formák, 3D szerkezetek kialakulnak, majd szétbomlanak egy kádban. A sókristály törékenysége a valóság speciális értelmezését adja; olyan nézőpontot, amelyben az idő egyszerre gyorsul fel és lassul le.
