A kései 18. század Angliájából, a textilgyártás gépiesítésével indult első ipari forradalom eredményeként kézzel végzett munkákat mechanizáltak, megjelentek az e tevékenységekre specializálódott üzemek, gyárak. A második ipari forradalom a korai 20. században zajlott le: Henry Ford bevezette a futószalagot, kialakult a tömegtermelés.
A harmadik ipari forradalom lényege, hogy a gyártás különféle high tech megoldások (intelligens szoftverek, új anyagok és munkafolyamatok, masszív robotok, webalapú szolgáltatások stb.) konvergenciájának következtében digitalizálódik. Termékek tömeges személyre szabását 20. századi gyártási technológiákkal és módszerekkel nehezen vagy egyáltalán nem lehetetett kivitelezni, a digitalizációval viszont az adott árucikk egyéni ízlés szerint készíthető el. Paradox módon az új megoldások közelebb állnak a korai 19. század szövőszékeihez (sőt, a reneszánsz kézművesekhez is), mint Henry Ford futószalagjához.
A „klasszikus” – 20. századi – gyártás lényege, hogy a részekből csavarozással, hegesztéssel stb. állították össze az egészet. Ma viszont számítógépen, CAD szoftverrel megtervezhető, rétegről rétegre haladva kinyomtatható az adott tárgy. Egy-egy kattintással bármikor változtathatunk a terven. Ha hiányzik valami, a legközelebbi nagyváros helyett online beszerezhető, csak le kell tölteni hozzá a megfelelő designt, és így a földrajzi kötöttségek/távolságok jelentőségüket vesztik. A 3D printer minimális emberi felügyelet mellett is tökéletesen működik, hagyományos gyártóüzemek számára túl bonyolult dolgokat képes létrehozni. Újabb nyomtatóanyagokkal, a nyomtatási módszerek és a gépek minőségének folyamatos javulásával csak idő kérdése az „akárki akárhol akármit elkészíthet” geek jövőkép valóra válása.
Az új anyagok könnyebbek, erősebbek és tartósabbak a régieknél, szénszálak egyre több területen helyettesítik az alumíniumot és az acélt. A nanotechnológiával atomi szintű precizitás érhető el, gondos genetikai tervezéssel környezetbarátabb, organikusabb termékek készíthetők, miközben az internet globális méretű együttműködést biztosít.
A korábbi ipari forradalmakhoz hasonlóan, a digitális gyártás elterjedését is „szakadásokat” eredményez: eltűnnek vagy teljesen átalakulnak a gyárak, átértelmeződik, kevésbé helyhez kötött a munka, összemosódik a gyártás és a szolgáltatás, a tömegtermelést jellemző sok ismétlődő és unalmas tevékenységre egyáltalán nem lesz szükség, a gyártás egyrészt automatizálódik, másrészt több szakértelmet igényel.
A harmadik ipari forradalom tárgyak előállítási módja mellett az előállítás helyszínét is megváltoztatja. A gyártás ugyan globalizálódik, viszont a személyre szabhatóság térnyerésével a cégek földrajzilag is egyre közelebb akarnak kerülni vásárlóikhoz. Az alacsonyabb előállítási költségekkel csökken a munka távoli, olcsó országokba történő kihelyezése iránti igény. Egy példa: előrejelzések szerint 2020-ban az Egyesült Államok által ma Kínából importált közlekedési berendezések, számítógépek és más gépek 15-30 százalékát otthon fogják előállítani.
