Ahhoz, hogy egy tárgyról térbeli információhoz jussunk, lézersugárral kell rávilágítani – a tipikusan 3D-s adat, a távolság a fény-detektor útvonal idejéből számítható ki. Többek között gépi látásnál, navigációs rendszereknél használják ezt a megoldást. Sajnos csak viszonylag közeli és a lézerfényt visszatükröző objektumok esetében működik.
Skót kutatók a problémákat részben megoldó rendszert (szkennert) fejlesztenek, ami már egy kilométerről is képes nagyfelbontású 3D-s információhoz jutni. Különösen jól teljesít, ha valami takarja az objektumot. Emberi arcot viszont nem tud megkülönböztetni; jellegtelen masszaként jeleníti meg.
Az új szkennert egyelőre tudományos kutatásokhoz tervezik használni.
A fentebbi képen a bal oldali felvételek közönséges kamerával, a jobb oldaliak a szkennerrel készültek, 325 méterről. A hagyományos fotók a szkenner által látott közelképét mutatják.
A második képsorozatot 910 méterről vették fel. A második oszlopban lévő szkenneres képek mélysége azért részletesebb, mint a negyedik oszlopé, mert a detektor hosszabb ideig gyűjtötte az adatokat.
