3D tárgyak csomagolása sok iparágban, köztük a szállításban és a gyártásban az egyik leggyakoribb, számítástudományi szempontból viszont több problémát felvető feladat. Olyannyira az, hogy még megközelítő pontosságú megoldások kidolgozása is komoly kihívást jelent.
A látszatra egyszerű csomagolás a tetszőleges mértani szerkezetű 3D tárgyak közötti „interakciók” és a hatalmas kombinatorikus keresési tér miatt komplex informatikai feladat. Az elmélet mellett gyakorlati szempontokra szintén kell ügyelni, mert a csomagolást elsősorban úgy kell megoldani, hogy valóvilág-alkalmazásokban is működjön, hogy az egymás melletti objektumok ne álljanak össze, reteszelés-mentesek legyenek.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) és az ipari 3D nyomtatással foglalkozó, szintén massachusettsi Inkbit szakemberei additívgyártás-felhasználók csomagolási technikáját forradalmasító, a sorozatgyártástól a szállításig alkalmazható számítási módszert dolgoztak ki.
Az új módszerrel a tárgyak legsűrűbb becsomagolásával, a különféle méretű, formájú részek egymásba záródásának elkerülésével, valamint a méretezhetőséggel maximalizálható a teljesítmény. Az eljárás neve spektrális csomagolás.
Olyan, mintha 3D-ben játszanánk a klasszikus Tetrist. Képzeljük el, hogy a dobozt és a játékokat LEGO-szerű apró blokkokká, voxelekké tördeljük. Az algoritmus ellenőrzi, hogy a játékok egymás átfedése nélkül illeszkednek-e, igyekszik hatékonyan kihasználni a teret. Matematikai ikont használva, hihetetlen gyorsan elvégzi a számításokat. A tárgyak ötletesen, rövid idő alatt kerülnek dobozba.
Az algoritmus hatékonyságát bemutatón szemléltették. Negyven másodperc alatt 670 tárggyal boldogult, és a hagyományos eljárásoknál sokkal jobb teljesítményt, 36 százalékos csomagolási sűrűséget ért el.
Nagyon komoly potenciál rejlik benne, elsőszámú alkalmazási területe a 3D nyomtatás, valamint a szállítás lehet, de raktározó cégeknek szintén nagy segítséget jelenthet. Sűrűbb csomagolással csökken a nyomatok előállítási költsége.
