FREEDEE BLOG

Az épületnyomtatás sokáig nagyon futurisztikusnak tűnt, az utóbbi idők néhány látványos projektje viszont jelzésértékű: előbb válik valósággá, mint gondoltuk pár éve.

Erre utal az a tény is, hogy a technológia más alkalmazási területeihez hasonlóan, többen kezdtek el sajtolás (extrúzió) alapú épületprintereket fejleszteni. Egyikük, a texasi Alex Le Roux RepRap-típusú betonnyomtatón dolgozik. Elmondása szerint a beton vastagsága, az ideális méret és a speciális összetevők megtalálása a legnagyobb kihívás.

A jelenlegi 8x8x8-as munkaterületű változat túl kicsi, de dolgozik rajta, hogy jóval méretesebb legyen. Befektetőket is keres, hogy kereskedelmi termék legyen az egyelőre garázsprojektből.

Andrea Pacciani olasz építész és designer néhány hónapja kezdett el dolgozni egy régi ipari gépen, amellyel speciális mintázatok, mértanilag nagyon összetett szerkezetek, virágdíszek stb. hozhatók létre. Ezek a szerkezetek csak segédanyagok nélküli 3DP technológiákkal, például lézeres szinterezéssel nyomtathatók.

A napokban készült el a különleges mintázatokból összeálló, 12 égős, 36 centi átmérőjű, 20 centi magas Rózsalámpával. Poliamidot használt hozzá, az utómunkálatokat és a festést kézzel végezte el.

A lámpakészítőt a koppenhágai Rosenborg kastély 18. századi elefántcsont díszítései ihlették meg. Munkája elefántcsont, ébenfa és más színekben is beszerezhető, asztali és éjjeli lámpaként funkcionál. Árusítását december 1-től tervezi, 475 euróért lehet előrendelni.

Aaron Harman, amerikai géptervező nagy szerelmese A nyolcadik utas: a halál folytatásának, az 1986-os A bolygó neve: halálnak. A filmben látott egy gépet, amely nagyon megtetszett neki, és hosszú ideig kereste, de nem találta az eredeti modellt, tervrajzokat.

Beleunva az eredménytelenségbe, és úgy döntött, hogy maga készíti el a modellt. A filmet többszázszor nézte meg, kikockázta az ominózus jelenteket, majd Autodesk Inventorral 59 fájlt hozott létre, amelyek közül többet több alkalommal printelt ki. A végső darab 124 nyomtatott részből áll, a fájlok 23 dollár 40 centért tölthetők le.

Harman közben 3DP boltot is nyit Pittsburghben, az acélvárosban, innen a shop stílszerű neve is: Steel City 3D Printing.

A Kickstarter történetének legsikeresebb projektjét, a 2014 júliusában indult „Legkúlabb hűtőt” (Coolest cooler) több mint 13 millió dollárral támogatták az önkéntes adakozók. A mindentudó szerkezetet ezen a héten kezdték szállítani a megrendelőknek.

Hűtő, de lényegében univerzális partigép: koktélos, sztereólejátszó, bármit tárol, és sok mindent megtesz, ami ahhoz kell, hogy valahol elkezdjünk bulizni.

Ryan Grepper fejlesztő elmondása szerint nem volt egyszerű kivitelezni az 55 nyomtatott részből álló darabot, amelyet a Time Magazin néhány héttel a Kickstarter-kampány lezárulása után beválasztott 2014 25 legjobb innovációja közé. Grepper és társai Az oaklandi 3DP specialista FATHOM céggel dolgoztak együtt. A prototípuskészítés csak néhány napig tartott a szokásos hetek, hónapok helyett, pedig a nyomtatott részek között USB-töltő, LED-ek, hangfalak, tálak és tálcák, dugóhúzó stb. is szerepelnek.

A prototípus nemcsak jól nézett ki, hanem funkcionált is. Az összeszerelés csak nyolc órát vett igénybe. Prototípusból többszörös iterációval, 3D nyomtatással és CNC marással, egyes részek átalakításával, az elektronikai alkatrészek pontos beágyazásával lett termék.

Grepper elmondta, hogy a 3D nyomtatás volt a kulcs: „MakerBot, 3DP és a garázsban átszórakozott órák nélkül nem lenne Legkúlabb hűtő. Ha van egy printered, a nyers műanyag és az elektronika a legnagyobb kiadás. Akkor látod, hogy milyen sokat spóroltál, ha összehasonlítod más prototípuskészítési módszerekkel.”

A MakerBot/Thingiverse kihirdette az „Úsztasd” verseny nyerteseit. A résztvevőknek csónakról vagy más úszó, vízfelszínen lebegő tárgyról kellett 3D modellt készíteniük. Esélyeiket növelte, ha a modellt kinyomtatták, letesztelték, aztán újratervezték és megint tesztelték. Arra kellett optimalizálniuk, hogy az úszó tárgy a versenyző országának helyi pénzérméit tudja szállítani, és persze ne süllyedjen el.

A világ első nyomtatott mosogatókészülékét jegyző svéd Filip Sjöö, az egyik győztes megtréfálta a zsűrit: süllyedő mosogatóedényt tervezett. Lyukat fúrt bele, a víz befolyt, speciális kerék hasznosította, és nyerte ki belőle a mozgáshoz szükséges energiát. Beletett egy nyomtatott férfit is, aki a süllyedéssel párhuzamosan és meghatározott tempóban mozgatja mindkét karját, és ugyanő irányítja a pumpaszerű kereket is. Az ellentétes mechanizmusokkal sikerült egyensúlyt teremteni: a víz mindig csak egy bizonyos szintig lepi el a csónakot, de annyira nem, hogy a kerék leálljon. Legalábbis egy ideig, mert a csónak mindig süllyed, aztán tényleg elsüllyed.

Sjöö egyébként saját magáról mintázta a kormányost.

Vírusok és baktériumok, például a HIV, herpesz, mumpsz, kanyaró stb. diagnosztizálása hatékonyan működik a nyugati világban. A tesztek pár napig tartanak, masszív gépeket használnak hozzájuk. Ezek egyike az enzimhez kötött immunoszorbens vizsgálatot rövidítő, nagyon pontos eredményeket produkáló ELIZA rendszer. Csakhogy a gép túl nagy és kizárólag klinikai laborokban alkalmazzák.

De mi történik akkor, ha valakit a helyszínen, például olyan országban kell kivizsgálni, ahol az ELIZA gépek működtetéséhez nincsenek meg az anyagi feltételek?

Senki nem tudta eddig megnyugtatóan megválaszolni a kérdést. A Los Angelesi Kaliforniai Egyetemen (UCLA) viszont fejlesztettek és nyomtattak egy eszközt, amely okostelefonhoz, jelen esetben Nokia Lumia 1020-hoz csatlakoztatva hatalmas gépek nélkül is tudja kezelni a különben az ELISA által elemzett mintákat.

A telefon a számítási felhőn keresztül juttatja el az adatokat az UCLA szervereihez. A mintákat tanuló algoritmussal vizsgálják, azt használva derül ki, hogy pozitívak vagy negatívak, baktériumok, vírusok vagy sem.

Daniel Levy, a pennsylvaniai Lehigh Egyetem diákja tavaly is, idén is részt vett az intézmény nyári táborán. Most is ugyanazokkal és ugyanazokon a témákon dolgozott, mint 2014-ben: kézproblémákkal küszködők számára alkotnak segítő/támogató eszközöket.

Levy idei munkája, a Thingiverse-ről letölthető Pókkéz (Spiderhand) 3D nyomtatással készült. Egy gerincsérülést szenvedett focistaadott neki tanácsokat. Mindkettejüknek az a véleménye, hogy Pókkéz és hasonló eszközök sokat segíthetnek olyan személyeken, akiknek korlátozott a kéz-mobilitásuk. Stroke-áldozatok vagy gerincsérültek rehabilitációjánál az ujjak nyerik vissza legnehezebben korábbi mozgékonyságukat. Levy keze rajtuk szeretne segíteni. Kétféleképpen használható: funkcionálisan, tárgyak megragadására, mert az adott személy ujjai nem elég erősek, illetve rehabilitációs célra.

Egy Icecats nevű Instrustables felhasználó különféle anyagok egyetlen extrúderes gépen történő nyomtatásához írt egyszerű használati utasítást, amelyet a rugalmas NinjaFlex és a kemény, faalapú PLA összekombinálásával készített minipumpával szemléltet.

Az ötlet onnan jött, hogy ha csak egy extrúder van a gépen, márpedig a printerek többségén csak egy van, akkor egyszerre csak egyetlen anyagot lehet nyomtatni, és a végeredmény vagy kemény műanyag, vagy rugalmas, vagy vízben oldódó stb. tárgyak lesznek. Mindegyik homogén, nem lehet kombinálni az anyagokat, nincs kihasználva a technológiában lévő potenciál.

Icecats-t nagyon frusztrálta ez a tény, és kitalált egy módot, hogy hogyan lehet többanyagos nyomatokat készíteni egyetlen extrúderrel.

Lényege, hogy a különféle anyagokat különféle rétegekben kell printelni. Elkezdjük az egyikkel, eljutunk egy pontig, pihentetjük a gépet, kicseréljük az anyagot, és folytatjuk a printelést. Végig nagyon oda kell figyelni, leginkább arra kell vigyázni, hogy a beavatkozás a megfelelő pillanatban történjen meg, és gyors legyen.

Egyes anyagok kombinációja biztos nem fog működni, de mindenképpen megéri a lehető legtöbbet kipróbálni.

A jövő évi amerikai elnökválasztás, előválasztások stb. közeledtével a média egyre gyakrabban foglalkozik a jelöltekkel. A 3DP terjedését jelzi, hogy 3D modellek, nyomatok, nyomtatható mémek is készülnek róluk. Hillary Clintonról rögtön kettő is.

Divatbemutatókon egyre több nyomtatott kiegészítőt, ruharészletet látunk, teljes egészében printelt darabot viszont ritkán. A tel-avivi Shenkar College végzős tervezője, Danit Peleg kollekciója változást ígér: valamennyi ruhája printelhető otthoni desktop gépeken.

Peleg korábban szinte semmit nem tudott a 3D nyomtatásról, a technológiával a kollekció kidolgozása előtt, tavaly szeptemberben ismerkedett meg, és eldöntötte, hogy maximálisan él a lehetőségeivel.

Hamarosan kapcsolatba lépett 3DP specialistákkal és makerekkel, majd különféle gépekkel (MakerBot, Prusa, Witbox) és anyagokkal (PLA, lágy PLA stb.) kísérleteztek. A PLA-vel nem volt elégedett, nem találta elég rugalmasnak. A Filaflexet viszont igen, és egy vörös dzsekit nyomtatott is belőle egy Witbox printeren.

A kísérleti periódus után többfajta mintával próbálkozott, legjobban a sejtszerű szerkezetek tetszettek neki, amelyeket Filaflex-szel kombinálva csipkeszerű textíliákat dolgozott ki.

A teljes kollekció kilenc hónap alatt, Optitex és Blender szoftverekkel, mintegy 2 ezer óra nyomtatással készült el. A ruhák mellett a cipőket is printelte.

„100 százalék 3DP” – nyilatkozta utána.

Komoly lehetőséget lát a technológiában: divattervezők közvetítők nélkül, saját anyagból, otthon készíthetnek ruhákat. Idővel pedig nemcsak divattervezők, hanem bárki, aki saját darabokat szeretne hordani.