Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói, a világon először, teljes egészében digitálisan készített plazmaszenzorokkal álltak elő. Ezeket a szenzorokat műholdak használják a légkör vegyi összetételének és ionenergiájának meghatározására.
A 3D nyomtatással és lézervágással előállított hardver ugyanolyan jól teljesít, mint a jelenlegi csúcsminőségű érzékelők. Az utóbbiakat viszont jóval drágábban és hetekig készítik. Ezzel szemben, az MIT-s érzékelők gyártása pár nap, és néhány tíz dollárba kerülnek.
Ilyen szenzorokat (RPA) 1959 óta használnak világűrbeli missziókon. Ionokban, elektromosan töltött részecskékben detektálják az energiát. A részecskék plazmában, a Föld felső légkörében lévő, túlhevített molekulák keverékében lebegnek.
Az érzékelőkben elektromosan töltött hálók sorozata található, pici lyukakkal. Ahogy a plazma átmegy a lyukakon, az elektronok és más részecskék kiválnak a masszából, mindaddig, amíg csak az ionok maradnak. Az ionok elektromos áramot hoznak létre, az érzékelő ezt az áramot méri és elemzi.
Az RPA sikerének titka a hálókat összehangoló borítószerkezet. Elektromosan szigetelőnek kell lennie, és el kell viselnie a hirtelen és drasztikus hőmérsékletváltozásokat. Az MI kutatói ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező üveg-kerámia anyagot, vitrolitot használtak hozzá.
A vitrolitot a korai 20. században kísérletezték ki, gyakran alkalmazták színes csempékhez, nem véletlen, hogy az art deco egyik jelképévé vált. Annyira tartós, hogy még a 800 Celsius-fokot is elviseli, nagyon magas hőmérsékleten sem törik el. Ezzel szemben a félvezetők polimerjei már 400 Celsiuson kezdenek megolvadni.
Az alacsony költségek és a gyors gyártás miatt a szenzorok ideálisak a Föld felső légkörében kommunikációra és a környezet folyamatos megfigyelésére használt, szintén olcsó, kevés energiát használó és könnyű, úgynevezett kocka-műholdakhoz.
Az érzékelők gyártásakor műanyagok nyomtatásához kidolgozott folyamatot használtak. Ez teszi lehetővé a szenzorok komplex formáját.
A kutatók szerint az additív gyártás fontos szerepet fog játszani a jövő űrhardverének fejlesztésében.
