Brit kutatók olcsó „többszörös bemenet, többszörös kimenet” (Multiple Input Multiple Output, MIMO) antennák nyomtatását tervezik 5G kommunikációs rendszerekhez.
A javasolt MIMO-k a sugarakat több irányba juttatják el, így biztosítva fázisváltók nélkül is a folyamatos valósidejű lefedettséget. Külön pozitívum, hogy a 4 Ghz-et meghaladó szélessávú teljesítményükkel a 28 GHz-es 5G sávban is működőképesek.
A kutatók megállapították, hogy printelt antennáik olcsó választást jelentenek 5G-s és milliméterhullámú alkalmazásokhoz. Ez pedig egyértelműen a 3DP-nek köszönhető. A technológia komplex tervezési lehetőségeket is jelent, az antenna sugárzása módosítható, és jobban is irányítható.
A munkát a jelenleg a legtöbb országban küszöbön álló 5G szabvány-implementálás áttekintésével kezdték. Tanulmányukban ezt követően magyarázták el, hogy a 3D nyomtatás mennyire hatékony gyártóeljárás antennák tervezéséhez. Az eddigi tapasztalat, hogy változatos alkalmazásokhoz printeltek a mikrohullámtól a THz-szintig különféle frekvenciákon működő antennákat.
„A 3D nyomtatás antennagyártásra történő használata több előnnyel jár, például olcsón dolgozhatók ki összetett formák” – írják tanulmányukban, majd példákat is említenek.
Az Európai Űrügynökség, az ESA a PROBA-3 űrmisszióhoz használta a spanyol SENER technológiai csoport és a Fejlett Légitechnológiai Központ (CATEC) printelt antennáit.
Az amerikai Delaware Egyetem kutatói szintén 5G antennák fejlesztéséhez alkalmazzák az additív gyártótechnológiát, egész pontosan az XJet Carmel 1400 rendszert.
Az arizonai Lunewave radar- és antennagyártó startup saját technológiával dolgoz ki speciális antennákat.
Maga a nyomtatási folyamat két részből áll: az első a tényleges 3D printelés, a második a nyomat fémmel való bevonása. Utóbbihoz szintén olcsó technikákat javasolnak, mert hatékonyabb a használatuk.
