A rozsdaövezethez tartozó Pittsburgh Carnegie Mellon Egyeteme (CMU) az MIT CSAIL (Számítástudomány és Mesterséges Intelligencia Laboratórium) és a Stanford mellett régóta az amerikai mesterségesintelligencia-kutatások és természetesen a robotika fellegvára, az Elsevier Scopus nemrég készült felmérése alapján, MI-ben idézettség szempontjából csak az MIT előzi meg a világ felsőoktatási intézményei közül. (A szingapúri Nanyang Egyetem a harmadik.)
A CMU kutatói most egy nyomtatott robotok alkotására kitalált interaktív tervezőplatformmal hívták fel magukra a figyelmet. A tervezési folyamatban „fogd és vidd” (drag and drop) funkcióval irányítja a felhasználót, még mielőtt egybekombinálná a nyomtatott részeket és a boltokban beszerezhető aktuátorokat. A fogd és vidd „a számítógép grafikus felhasználói felületén használatos funkció, melynek segítségével a képernyőn lévő valamely absztrakt objektumra egérrel kattintva, majd azt egy másik helyre vagy objektum fölé húzva valamilyen feladatot tudunk végrehajtani.” (Wikipédia)
Az eszközkészlet Ruta Desai és Ye Yuan robotika PhD-hallgatók és Stelian Coros adjunktus munkája. Mindhárman bizakodnak, hogy a robotika használatára és a robottechnológia jobb megismerésére ösztönzi a usereket. A robotépítés, mai robotrendszerek létrehozása komoly kihívással járó, sok időt és forrást igénylő feladat. Ha egyszerűbbé válik, lényegesen több gépet fejlesztenek a jövőben.
A platform rendeltetése, hogy amatőr és profi robotépítőknek egyaránt segítséget nyújtson, vezesse őket tevékenységük közben. Az interfész könnyen kezelhető, a fogd és vidd funkcióval az alkatrészek helyükre rendezhetők. A szoftver automatikusan sugall javaslatokat, hogy hova kellene tenni a modulokat. A platformhoz tartozik egy, a tervet tesztelő és a felhasználót a helytelen működésről értesítő szimulációs program is.
A lehetőségek szemléltetésre, a fejlesztők két különböző robotot építettek a platformmal: robot-kalligráfust és egy kölyökkutyát („Puppy”). Mindkettőt printelték, és a 3D nyomtatás szerintük is nagyon sikeres robotikai gyártómódszer. Nem véletlen, hogy a két technológia közeledése, „egymásra találása”, együttes alkalmazása az utóbbi esztendők egyik markáns és a jövőt előre vetítő infokommunikációs trendje. Mindkét irányban működik a szintézis: egyrészt robotokat printelnek, másrészt robotkarok nyomtatnak.
De vajon mit tartogat számunkra ez a jövő?
Coros és mások szerint is a robotok a mindennapok részeivé válnak, egyre többen, és nemcsak szakértők akarnak igényeiknek megfelelő, személyesebb darabokat. Valószínűleg az ő interaktív tervezőkészletük és a hasonló eszközök miatt tehetik majd meg.
