Az additív gyártótechnológiákra specializálódott coloradoi tanácsadó cég, a Wohlers Associates legutóbbi jelentése szerint gyorsan növekszik a 3D fémnyomtatók eladása. Fémeket már egy ideje lehet printelni, viszont a gépek ára és bonyolultsága miatt – ellentétben a ráolvasztásos (FDM) eljárást alkalmazó desktop nyomtatókkal – a technológia limitált, profik, iparági szereplők és nem otthoni barkácsolók érdeklődnek iránta.
Pozitív jel, hogy 2013-ban 75,8 százalékkal több fémprintert adtak el, mint 2012-ben. Nagy számokat azonban ne várjunk: 2012-ben 198, tavaly 348 gépet értékesítettek. A vásárlók között olyan cégek szerepelnek, mint az Airbus, a General Electric vagy a Lima Corporate. Az első komoly hasznosulások ennek megfelelően a repülőgépiparban és orvosi műszereknél várhatók.
A fémnyomtatók iránti keresletnövekedés nem jelenti azt, hogy hamarosan az otthonokban is megjelennek ezek a gépek. Évekig várhatunk, hacsak nem készülnek olcsó darabok. A Michigani Műszaki Egyetem pont ilyet, megfizethető árú, nyílt forráskódú, fémhegesztő és RepRap deltabot kombináció gépet fejleszt. Ha kész lesz, és (kb. 1500 dolláros áron) kereskedelmi forgalomba kerül, bárki készíthet vele új alkatrészeket, otthoni műhelyében cserélheti ki a hibásakat.
A technológia széleskörű elterjedését két másik tényező is hátráltatja: annyira kezdetleges még, hogy finom részletekkel nagyon nehéz foglalkozni. Ráadásul a printereknek komolyabb biztonsági és tűzvédelmi előírásoknak kell megfelelniük, mint az általában műanyagot nyomtató desktop gépeknek. A jelentés azt tanácsolja, hogy egyelőre jobb, ha csak szakboltok, műhelyek és képzett barkácsolók használják.
