A londoni University College (UCL) két PhD-kutatója, Anthony Bourached és George Cann a képzőművész Jesper Erikssonnal együttműködve, csúcstechnológiákat használva, keltettek életre egy elveszettnek hitt Van Gogh képet. Munkájuk a 2019-ben indult, eltűnt festményeket újraalkotó NeoMasters sorozatuk legújabb darabja.
Az újraalkotáshoz speciális eljárást dolgoztak ki. A festmény összes rétegét röntgensugaras képalkotó technikával vizsgálják meg, a művész stílusát mesterséges intelligencia vázolja fel, míg a végleges darab 3D nyomtatással készül el.
Legújabb munkájuk Van Gogh Két birkózója – a felek absztrakt háttér előtt mérik össze erejüket. A vásznat a művész később újrahasználta, az eredeti képre festett egy másikat.
Egyelőre nem lehet tudni, milyen volt a teljes eredeti, mert nincs róla információ, jelen újraalkotás viszont a „legpontosabb találgatás.” A képet 2012-ben fedezték fel először, amikor az Antwerpeni Egyetem művészettörténészei egy Van Gogh virágcsendéletet röntgensugarakkal vizsgálva, észrevették, hogy a művész már létező képre festette azt.
A birkózók ábrázolása és a pigmentek konzisztensek Van Gogh stílusával, ráadásul a birkózás általános téma volt az Antwerpeni Művészeti Akadémián, ahol a festő 1886-ban tanult. Emellett, egy 1886. januári, testvéréhez, Theóhoz írt levelében be is számolt a két meztelen felsőtestű birkózóról készített alkotásról.
Az UCL kutatói az éleket azonosító, valamint a röntgensugaras adatokból a figurák körvonalait megalkotó algoritmusokat fejlesztett. Ezt követően egy, többszáz Van Gogh munkából tanuló ideghálót használtak, ami előrejelezte a színeket, részleteket, ecsetvonásokat stb. A végső darabot mindezek után nyomtatták ki.
Hasonló képelemző és gyártótechnikákkal más elveszettnek hitt képeket, egy Picassót, egy Modiglianit és egy Leonardót is „feltámasztottak.” Munkáikat a Louvre Focus művészeti vásárán állították ki.
