A fenntarthatóság az infokommunikációs technológiák egyik elsőszámú célkitűzése, így értelemszerűen az additív gyártásban (AM) is kitüntetett szerepet játszik, új projekteknél mindig figyelembe veszik. Hagyományos gyártási módszerekkel összehasonlítva, az AM szerencsére eleve zömmel fenntarthatóság-alapú megoldások összessége.
A lehetséges tömeges méretű additív gyártás ezért válik fontos opcióvá nagyvállalatok számára, és – azokban a szegmensekben, ahol lehetséges – ezért is fontos a régebbi gyártómódszerekről a 3D nyomtatásra való átállás. Márpedig egyre több ipari területen lehetséges.
Mint ahogy egyre több, korábban hagyományos eljárásokat alkalmazó cég is figyelembe veszi ezt a lehetőséget.
Egyesek szerint az AM az egyetlen valódi fenntartható gyártótechnológia, és csak 3D gyártással lehet energiahatékony a gyártás. Az ígéretek, a szépen megírt jövő-forgatókönyvek azonban távol vannak még a megvalósulástól. Egyes elemeik igen, más területeken viszont lassúak a változások.
Természetesen nem minden AM-eljárás, használat, alkalmazás „zöld.”
A 3D nyomtatásra jelenleg elsősorban egyedi, más megoldásokat kiegészítő technikaként tekintenek, amely egyes esetekben energia-intenzív is lehet, hozzájárulva a károsanyag-kibocsátáshoz. Ilyenkor nem újrahasznosítható, kőolaj-alapú műanyagokból és a földkéregben előforduló, a magmás kőzetek kialakulásában fontos szerepet játszó és – ami a legfontosabb – a légszennyezés egyik legfőbb okozóinak számító ritkaföldfémekből készült anyagokat használnak 3D nyomtatáshoz.
Ezek az esetek azonban egyre ritkábbak, mert a nyomtatóanyagok fejlesztésénél ma már mindenhol figyelembe veszik a környezetbarát szempontokat, és ez a tendencia a jövőben még hatványozottabban fog érvényesülni. Tehát a szakemberek felelőssége is egyértelmű, hogy az AM-re mindenki a fenntartható gyártás szinonimájaként tekintsen.
