A betonalapú 3D nyomtatást gyakran használják eddigieknél összetettebb formák, szerkezek kivitelezéséhez. Használatuk másik fontos előnye a gyártási idő lerövidítése.
Több kivitelező elmondta, hogy a megoldás környezetbarátabb is, mint a klasszikus technikák. Csak annyi anyagot használnak el, amennyire szükség van, és így sokkal kevesebb a hulladék.
Mindez igaz és fontos előrelépés, viszont a bolygónkon változatlanul az egyik leggyakrabban felhasznált anyagnak számító beton önmagában nagyon szennyező, tonnánként 70 kiló széndioxidot „termel.”
A 3D nyomtatószektor pontosan ezért keresi a hagyományos beton valami sokkal fenntarthatóbb anyaggal történő helyettesítését. Egyre több az ezirányú próbálkozás, printeltek már rizstermesztésből fennmaradt hulladékokból, például szalmából és rizshéjból előállított építőanyagból álló házikókat is.
Az építkezési törmeléket újrahasznosító és a körkörös gazdaságot promótáló londoni Brunel Egyetem kutatóinak DigiMat projektje is hasonlóra törekszik. A beton környezetkárosító hatását csökkentve, építik a jövő alkalmasint egymásba kapcsolódó Lego-építőkockákra emlékeztető szerkezeteit.
A kezdeteknél tartanak, az első eredményekre hónapokig várhatunk még, a megoldás viszont mindenképpen „zöldebbnek” ígérkezik. Az építőkockák könnyebben összeilleszthetők, valahogy úgy működnek majd, mintha legóznánk. A fejlesztőknek az a bajuk, hogy a 3DP hiába fenntarthatóbb, mint minden más építési módszer, a hagyományos beton viszont nagyon nem az. Ezért kell újrahasznosítani a hulladékot, és a betont helyettesítő „másodlagos” nyersanyagot létrehozni belőle.
Most még azt sem lehet tudni, hogy milyen printer dolgozna az új matériával. Valószínűleg extrudálásra képes robotkar munkálná meg a száz százalékban újrahasznosított összetevőkből álló betonpótlékot, de ez sem biztos.
A bemutatóra a fejlesztők 500x500 milliméteres téglákból akarnak összehozni egy falat. Elképzelésük alapján tégláik nagyságrendekkel kevesebb széndioxid-lábnyomot hagynának maguk után, mint a klasszikus beton.
