Három ország, az Egyesült Államok, Brazília és Argentína uralja a világ szójabab-piacának közel 80 százalékát. Hárman együtt több mint 215 millió tonnát termesztenek évente.
A szójababot változatos termékekké dolgozzák fel, feldolgozás közben viszont elkerülhetetlenül vész kárba belőle, csak az USA-ban évi kb. 8 milliónyi növény kerül a szemétbe.
Kentucky szövetségi állam fővárosa, Louisville egyetemének Újrahasznosítható Energia Kutatási Központja és a Gépészmérnöki Kar kutatói közös projekten dolgozva, jelentették be, hogy szójababhéjat működő 3D nyomtatóanyaggá alakítottak át. Kezdeményezésüket 350 ezer dollárral az Egyesült Szójabab Testület is támogatta.
A szójafeldolgozásnál keletkezett hulladékból sikerült kinyerniük a természetes rostokat, amelyekből printelésre alkalmas kompozitot fejlesztettek. A biomasszát első körben alacsony kalóriatartalmú, cukorbetegek által fogyasztható cukorrá, xilózzá alakították, majd a nyomtatóanyag alapját adó, a kezdeti biomassza 80 százalékát kitevő természetes rostok következtek.
A jövőben több iparág használhatja az anyagot. Az újrahasznosítással a 3D nyomtatás világában egyébként is kedvelt körkörös gazdaság koncepcióját népszerűsítik tovább. Mivel egyre több cég keres fenntartható munkamegoldásokat, és igyekszik csökkenteni a hulladékot, pozitívan viszonyulnak az összes életképes ezirányú megoldáshoz.
Magáról a 3D nyomtatásról köztudott, hogy környezetbarátabb, kevesebb hulladékot generál, mint a klasszikus gyártótechnológiák.
A szójabab-rostok elvileg helyettesíthetik az additív gyártásban gyakran használt szenet és üveget. Ha sikerül, egyrészt csökkenthetik a nyomatok tömegét, másrészt erősebbek lesznek a printelt tárgyak. A kutatók ezért bizakodnak, hogy a növényi hulladékból nagyobb léptékű gyártásra is elegendő rostot képesek lesznek kinyerni, amelyet hatékonyan kombinálnak össze polimerrel, és máris jöhetnek a nyomtatószálak (filament).
