A siker tényezői a 3D nyomtatás építőipari alkalmazásában címmel írta diplomamunkáját Pankhuri Pimpley, a Maryland Egyetem diákja.
A technológiát még az 1990-es években ismerte meg a szektor, de akkoriban szinte csak gyors prototípuskészítésre használták, aztán a 2010-es években már nemcsak tesztekre, hanem valódi épületekhez is elkezdték alkalmazni.
Az automatizáció szintjének növekedésével a 3D nyomtatás egyre népszerűbb építőipari megoldássá válik. Többet takaríthatunk meg vele, hatékonyabb, kevesebb munkára van szükség, szinte naponta bővül a felhasználható anyagok palettája.
A szerző kiemeli, hogy más szektorokkal összehasonlítva, az építőipar jobban ragaszkodik a hagyományos eljárásokhoz, anyagokhoz. Az innováció viszonylagos hiánya miatt a termelékenységi mutatói sem jók, ráadásul a balesetveszély mellett a politika és a korrupció beszivárgása szintén hátráltató tényezők.
Ezért (is) lenne szükség a 3DP masszív elterjedésére. Csökkenne az emberi tényező szerepe, segítene megoldani demográfiai, lakhatási problémákat.
A szektorban népszerűek a nagyméretű, mobil printerek, például a közösségformáló hatású olasz WASP. Ezekkel a gépekkel (többek között az Eindhoveni Műszaki Egyetem specialistái) főként kicsi, egyszintes házakat húznak fel, alkalmasint rekordidő alatt.
A szerző azonban hangsúlyozza: az építőiparban jelenleg még korlátozott a 3DP hasznossága, ami elsősorban társadalmi, általános piaci okokkal magyarázható. A szakirodalomban, esettanulmányokban, interjúkban és építőipari 3DP szakértőkkel való beszélgetésekben, levelezésekben kilenc sikertényezőt és 42 kapcsolódó mérési elemet azonosított.
Technológiával, szervezetekkel, piaccal és az ellátási lánccal kapcsolatosak: relatív előnyök, komplexitás, kipróbálhatóság; kompatibilitás, együttműködés; külső nyomás, bizonytalanság; a beszállítói lánc és a keresleti oldal előnyei.