Néhány évtizede a jegesedés számított a repülést leginkább veszélyeztető időjárási tényezőnek. Azóta rengeteget változott a világ, jól működik a jégtelenítési technika, fejlettebb a meteorológia, a pilóták jobban ismerik a problémát.
A balesetek száma csökken, de sajnos még mindig előfordul, hogy a jegesedés – a gép szárnyán a talajon vagy repülés közbeni jégképződés – a kiváltó ok. Repülőgépgyártók és légitársaságok az 1930-as évektől rengeteget foglalkoznak a problémával, az új technológiák jóvoltából kutatók és mérnökök jelentős lépéseket tesznek a megoldás felé.
Az előrelépés részben a 3D nyomtatásnak köszönhető.
A NASA, az amerikai Szövetségi Repülési Hivatal (FAA), a Francia Légi Labor (ONERA) és amerikai egyetemek 3D szkenneléssel és printeléssel (is) igyekeznek létfontosságú adatokhoz jutni a jégformálódásról és hatásairól.
Az új infókat jövő májusban publikálják, az anyaggal igyekeznek megkönnyíteni a gyártók munkáját.
Sokáig elég kezdetleges módszerekkel vizsgálták a problémát. Speciális szélcsatornában jeget állítottak elő: rendkívül hideg vízcseppeket csepegtettek repülőgép-felületre, amelyen meg is fagytak. A jeget felmelegített fémlapon feldarabolták, körvonalait kartonpapíron vizsgálták.
A módszer hasznos, szimulációhoz alkalmazható adatokat eredményezett, viszont pontatlansága miatt erősen korlátozott, mert a finomabb részletek nagy része odavész.
Más eljárásokkal, például formázással és öntéssel is próbálkoztak létrehozni összetett jégszerkezeteket, amelyeket a szélcsatornában a repülőgép felületére helyeztek, s teszteltek.
A 3D nyomtatótechnológiát a NASA által irányított kutatócsoport vezette be. A jégképződést leszkennelték, majd a szkeneket kinyomtatták, azaz pontos fizikai másolatot készítettek. Az új megközelítés hatására a jegesedésre vonatkozó szabályozás és szabványok is változhatnak, pontosíthatnak rajtuk. Az FAA mostani szabályozására rá is fér, mert évekkel ezelőtt gyűjtött, elavult adatokon alapul.
Pontosabb adatokkal a számítógépes szimulációk is megbízhatóbbak lesznek.