Az 1990-es évekig főként bűnüldöző szervek dolgoztak ujjlenyomatokkal, bűnözőket azonosítottak velük. Manapság viszont már polgári és kereskedelmi alkalmazásokban is teljesen bevett megoldás.
Szintetikus úton előállított 2D ujjlenyomatokhoz jellemzőik matematikai és statisztikai modelljeit használják. Ujjszkennelő rendszerek teszteléséhez többmillió ismert ujjlenyomat-képet kell kiértékelni, a viszonylag kevés hozzáférhető tesztadat viszont csökkenti a becslések pontosságát. Arról nem is beszélve, hogy a 2D „ujjlenyomat-gyártók” nem alkalmasak az egyre elterjedtebb érintésmentes ujjlenyomat-érzékelő technológiák tesztelésére.
A Michigan Állami Egyetem és a Kanpuri Indiai Technológiai Intézet kutatói úgy tűnik, megoldották a problémát – elsőként a világon, 3D-ben nyomtattak ujjlenyomatot.
Printelt ujjlenyomatok használata sokat javítana a biztonságon, leegyszerűsítené a kapcsolódó hardveren és szoftveren dolgozó szenzorgyártók és az algoritmusfejlesztők munkáját. A 2D-s ujjlenyomat-képet 3D printelt ujjfelületre másolták. A 3D modell – „ujjlenyomat-fantom” – textúrája és tapintása egyelőre ugyan még nem teljesen olyan, mint a valódi ujjé, viszont mindenképpen komoly előrelépés.
