2010 és 2013 között a Pánamerikai Autópálya bővítésekor az észak-chilei Atacama sivatagban rengeteg őskövületet, 6-9 millió éves bálnatemetőt találtak. A Smithsonian intézet kutatói és chilei tudósok 2011-től vizsgálják a kőzeteket, és igyekeznek kitalálni, hogy mi történhetett a régmúltban.
A bálnák tömeges partra verődése Arisztotelész óta foglalkoztatja a tudományt. Úgy tűnik, a kutatók most magyarázatot találtak arra, hogy miért halt meg olyan sok óriásemlős ugyanazon a helyen. A kései miocén korban (5-11 millió éve) káros algák által termelt mérgezőanyagok végezhettek velük. A bálnák gyors halálát minden bizonnyal az anyagok belélegzése vagy lenyelése okozta, a haldokló és halott állatokat a hullámok egy folyótorkolatba sodorták, majd a homokos partra vetették, az évezredek és milliók múlásával pedig egyre több homokréteg temette őket mind mélyebbre.
A Pánamerikai Autópálya munkálatai miatt a kutatóknak gyorsan kellett cselekedniük. A Smithsonian Intézet paleontológusai egy teljes hetet töltöttek az ásatásoknál, digitalizációs projektjük részeként az egész helyszínről 3D szkennelést készítettek, pontosan rögzítették a csontvázak elhelyezkedését és állapotát.
A kövületek ma már egyrészt chilei múzeumokban, másrészt – a Smithsonian Intézet jóvoltából – online tekinthetők meg. A digitális térképek és a 3D szkennelés alapján készült modelleket használva, bárki interakcióba léphet a bálnacsontváz-kövületekkel. A további kutatások érdekében, a modelleket ki is nyomtatják.