A Fab@Home a nagyközönség számára elérhető, több anyaggal (multi-material) dolgozó nyomtatók egyik pionírjaként vonult be a technológiatörténetbe. Open source jellege miatt szintén unikumnak számított, a kategória képzeletbeli aranyérmén a RepRap-pel osztozik. 2006-ig a 3D printerek ipari szinten (és szinte csak ipari méretben) tevékenykedtek, zárt rendszerként működtek, és nagyon sokba kerültek. A RepRap és a Fab@Home egyszer, s mindenkorra megváltoztatta a helyzetet, megalapozva a „csináld magad” (DIY) kezdeményezések és a Maker mozgalom felvirágzását. Megjelentek az olcsóbb, nyílt forráskódú és hackelhető gépek; a MakerBot Replicator fejlesztői is sokat tanultak a Fab@Home tervrajzából, működési elveiből. Az a tény pedig, hogy különféle anyagokat tud nyomtatni, egyrészt elemek, szenzorok és aktuátorok sorával gazdagította a világot, másrészt a bioprinting és az ételnyomtatás „egzotikus” matériáinak kiötlőit is megihlette.
A Cornell Egyetem gépészmérnökei a felsőoktatási intézmény két Fab@Home gépével működő hangszórót nyomtattak. A munka során műanyagot, áramot vezető és mágneses részeket zökkenőmentesen integráltak egy rendszerbe. A hangszórón lényegében nem is kellett utómunkálatokat végezni; kijött a printerből, erősítőre kapcsolták, és felcsendült Obama elnök januári beszéde, amelyben az additív technológiák jövőjére is kitért.
A fejlesztők azonban óvnak az elbizakodottságtól. Elmondták: elektronikus eszközök otthoni printelésére még várhatunk egy ideig. A gépek zöme egyelőre nem boldogul több anyaggal, az anyagok sokszor egyáltalán nem kompatibilisek egymással, más hőfokon munkálhatók meg stb. Viszont, ha nyomtatott elektronikai termékek tömegesen jelennek meg a boltok polcain, új piaci kapuk nyílnak meg. A változás akkora lesz, mint amikor a fekete-fehér nyomtatók után jöttek a színesek.
