Alkalmazható-e a 3D-s nyomtatás az építészetre, kinyomtathatók-e épületek? Neri Oxman, napjaink egyik legkreatívabb tervezője, az MIT Médialaboratóriumához tartozó Közvetített Anyag Kutatócsoport alapító-vezetője szerint igen.
Robotkarból nyomtató
„A jövőben apró robotrajok segítségével 3D-ben nyomtatunk csontszövetet, élő, lélegző székeket és épületeket állítunk elő” – nyilatkozta Oxman egy CNN-interjúban, majd pontosított: távoli jövő helyett a közeliről beszél, sőt, a felvázolt folyamatok egy része már jelenvalóság.
Tárgyakra, épületekre vonatkozó elképzeléseit a természet, természetes és épített környezet harmóniája iránti igény inspirálja. A digitális design- és gyártástechnológia közvetítő szerepet tölt be anyag és környezet között. Ez a megközelítése napjaink egyik legmarkánsabb trendjéhez, infokommunikációs technológiák és biológia összefonódásához, az élővilág által „megihletett” ICT-hez kapcsolódik. Különös példával szemléltet: „a pókok nyomkövető utakat dolgoznak ki, majd elkapják prédájukat. Beborítják a prédát és tojásait. Így hoznak létre különböző funkciókra alkalmas selymet, azaz a pók többféle anyag kinyomtatására alkalmas 3D printerként is felfogható.”
A Médialaboratóriumban egy robotkart alakított át 3D nyomtatóvá. Nyomtatófejet helyezett rá. A gép elvileg többféle matériát képes összekeverni, szimultán kezelni, tervezője elképzelései alapján előbb-utóbb valósidőben fog reagálni szerkezeti és környezeti feltételekre. A kutató-művész, a betontól a selyemig, különböző anyagokkal kísérletezve, új tervezési nyelv, módszertan létrehozásán is dolgozik.
Hamarosan 3D-ben nyomtathatunk épületeket, házakat; betonnal, idővel pedig titániummal és más kompozit anyagokkal is – prognosztizál.
Az anyag az új szoftver
Krédóját öt pontban összegzi.
A növekedés fontosabb az összeszerelésnél: a természet változatos működési formákhoz folyamatosan alkalmazkodó egyedeket generál. Egy tervezőnek is így kellene eljárnia, és arra gondolnia, hogy a következőgenerációs nyomtatók nemcsak 3D-sek, hanem 4D-sek is lesznek, míg a nyomtatott tárgyak a felhasználókkal és a környezettel folytatott interakciók hatására állandóan változni fognak.
Az integráció fontosabb az elkülönülésnél: szétválasztható funkciókat kielégítő különálló részek alkotta épületek helyett az épületet az emberi bőrhöz hasonló rendszerként kell értelmezni, és a tervezés, majd a nyomtatás során a funkciókat ennek megfelelően célszerű egyetlen rendszerben integrálni.
Heterogenitás a homogenitás felett: ipari termékeinkre vagy egyetlen anyagi tulajdonság jellemző, vagy különböző anyagokból szereljük össze őket. A természetet viszont eleve többféle anyagból álló rendszerek alkotják. Oxman és munkatársai az anyag természetét vizsgálva próbálják például a betont vagy a polimert irányíthatóvá, könnyen kezelhetővé és változtathatóvá alakítani.
A különbség fontosabb az ismétlődésnél: mivel a természetben a sejtek egyediek, a különbségek megértése lehetővé teszi tulajdonságaikat a környezeti viszonyok függvényében megváltoztató ismétlődő rendszerek, például csontszövet tervezését, valamint azt is, hogy a tárgy formája helyett inkább a megnyilvánulásait dolgozzuk ki.
Az anyag az új szoftver: „intelligens anyagok, tárgyak tervezése és gyártása nem az anyagok és az elektronika egybebarkácsolásától fog függeni, hanem inkább attól, hogy mennyire tudjuk magát az anyagot szoftverré alakítani, ki-be alapon működő kapcsoló helyett elosztott intelligenciájú rendszerbe integrálni.”
