FREEDEE BLOG

Az oregoni Corvallis régóta a Hewlett-Packard, most már a jogi örökös, HP innovációinak központja. A napokban a központ újabb létesítménnyel, a 325 négyzetméteres 3D Nyílt Anyagok és Alkalmazások Laboratóriummal bővült. A laborral a különböző iparágak közti együttműködést akarják erősíteni, a partnereknek lehetővé teszik a cég mostani és majdani printerrendszereire, egyelőre elsősorban a csúcsgép HP Jet Fusion-re – a 3200-ra és a 4200-ra egyaránt – fejlesztett új 3D nyomtatóanyagok tesztelését, és felgyorsítanák termékek piacra kerülését.

2016 egyik legfontosabb 3DP-eseményeként, a HP 10 hónapja mutatta be és kezdte értékesíteni „a jelenlegi rendszereknél tízszer gyorsabb és fele annyiba kerülő” első 3D nyomtatóját, a Jet Fusiont. A bemutatót követően kérdések fogalmazódtak meg: mi az a „nyílt anyag platform”, és mit is jelent majd a HP 3D anyag?

A cég bevallott célja, hogy a laborba gyűjtse, újításokra inspirálja a világ vezető anyagfejlesztő vállalatait, új anyagokat kísérletezzenek ki és tökéletesítsenek, és egyben teszteljék is a HP Nyílt Platform korlátait. Tim Weber, a létesítmény vezérigazgatója a „gyártás digitális újra-feltalálásának felgyorsításáról” beszélt.

A partnerek nevei között egyelőre a francia Arkema, és három német multinacionális cég, a BASF, az Evonik és a Lehman & Voss szerepel. Mindegyik vegyi és anyagtudományi fejlesztéseiről ismert, és fontos világpiaci szereplők. A HP elmondta, hogy ez csak a kezdet, a partnerlista folyamatosan bővül majd. Az anyagokról annyit árult el, hogy sem az FDM nyomtatószálakhoz (filament), sem az SLA műgyantához nem fognak hasonlítani, hanem egyedi voxelekként nyomtatják majd őket (Voxel Vision). „A Voxel (a név „volume pixel” rövidítéséből származik) egy háromdimenziós kép legkisebb megkülönböztethető egysége, amely mindhárom tengely mentén kiterjedéssel bír. A három koordináta, amely legtöbbször az egyik sarkát, vagy középpontját írja le, meghatározza az adott pontot a háromdimenziós térben” – írja a Wikipédia.

A HP tisztában van vele, hogy partnerei nélkül képtelen kihozni a viszonylag új 3DP technológiájában rejlő lehetőségeket.

„Lehetetlen, hogy a HP egymagában fejlesszen és hitelesítse a világ összes anyagtudományi cége által létrehozott kb. 30 ezer anyagot. Csak úgy megy, ha együttműködünk, és közösen teszteljük, hogy melyek kompatibilisek a Multi Jet Fusion technológiával. Közben a tervezéstől a kiszállításig újra kell gondolnunk a gyártott részek teljes életciklusát ” – magyarázza Weber.

A jövőben egyébként alkalmazásbolt (app store) félét is terveznek, ahol nemcsak saját, hanem más cégek anyagaiból is válogathatnak majd a vásárlók.

Nagyon úgy tűnik, hogy a HP az új laborral valóban a világ legelismertebb anyagtudományi szakértőit akarja összegyűjteni, és a szakterületi innováció vezérhajójává kíván válni. Mindehhez a minőségi szabványok javulását és csökkenő árakat ígér.

A 3D nyomtatás egyre szorosabban összekapcsolódik az oktatással, és még csak a folyamat kezdeténél tartunk, a jövőben az ipar 4.0 egyik alaptechnológiájaként meghatározó szerepet játszik az iskolákban. És ne csak a technikai tantárgyakra, fizikára és biológiára, számítástudományra és matematikára gondoljunk, hanem például a történelemre is. Letűnt korokat képi megjelenítésükkel átélhetőbbé tehetünk, interakciókat folytathatunk a régmúlt hőseivel, szórakoztató formában ismerünk meg sorsfordító eseményeket, és ebben a folyamatban sokat segítenek a 3D nyomtatótechnológiák.

A technológiaorientált Coloradói STEM Iskola és Akadémia diákjai pontosan ezt teszik. Sőt, még ennél is többet, mert a 3D nyomtatást egy másik, az utóbbi években virágzó technológiával, a mesterséges intelligenciával kapcsolják össze. Mesterséges intelligencián persze ne emberi vagy emberfeletti szintű gépi értelmet, hanem nagyon meghatározott, viszonylag könnyen formalizálható és számszerűsíthető területekhez hozzáadott pluszmegoldásokat, gépi tanuláson alapuló következtetéseket stb. értsünk.

A coloradói diákok Owen Cegielski történelemtanártól azt a feladatot kapták, hogy társítsanak hangot történelmi szereplőkhöz.

„Azt akartam, hogy átéljék egy mesterséges intelligenciával folytatott párbeszéd élményét, hogy halott történelmi személyekhez beszéljenek. Váljanak tudóssá, kísérletezzenek, és találjanak fel valami újat. Nem volt semmi részletes tervünk, csak őrült kísérletezgetés” – nyilatkozta Cegielski.

A technológiák mellett problémamegoldással és kritikus gondolkodással igyekeztek életre kelteni a történelmet. „Mi történt volna, ha?” típusú kérdéseknek sok értelme ugyan nincs a történelemben, viszont elmepallérozó játéknak nem rosszak. Cegielski a diákok első világháborúra vonatkozó ismereteit igyekezett így bővíteni.

Az eredeti tervek alapján II. Vilmos császárról készült volna számítógépes karakter, végül azonban beszélő fej lett belőle. A fejet az iskola 3D nyomtatóján, a 2015-ben megjelent és kifejezetten gyerekeknek fejlesztett Flashforge Finder gépen alkották meg. A karakterjegyeket, a zölden és vörösesen fénylő szemeket, a szájmozgást, száj és beszéd szinkronizálását speciális szoftverekkel, MI-programozással és nyílt forrású Arduinoval oldották meg. A lényegében történelmi adatbázisként funkcionáló fej mozgásra is képes.

Különlegessége, hogy programozásához az első világháború kiváltó okait is figyelembe vették. Ennek megfelelően különféle érzelmekkel nyomatékosítja válaszait. Hangja hol barátságos, hol frusztrált, hol mérges.

Cegielski büszke diákjaira, hogy hangulatokat is tudtak programozni a nyomtatott fejhez. Szerinte az ilyen kísérletekkel újulhat meg, válhat izgalmasabbá és személyesebbé az oktatás, és a tanulók is jobban megértenek történelmi személyeket. Tudományos-technológiai kísérletté válik a történelem.

A diákokat még az sem zavarta, hogy a nyomtatott Kaiserrel szabadidejükben is kellett foglalkozniuk, annyira tetszett nekik a feladat.

A 3D nyomtatás építészeti alkalmazása több szempontból is előnyös: rugalmasabb, leviszi az árakat, a helyszínen könnyebb vészmegoldásokat kivitelezni, egyszerűbb az állványozás stb.

Kaliforniától Ausztráliáig, az Európai Uniótól Szingapúrig, legalább tíz éve kísérleteznek vele, de a nagy áttörés az utóbbi három-négy esztendő főként kínai sikertörténetei ellenére sem ment még végbe. Az igények, szükségletek és a nagyléptékű technológiai fejlődés hatására azonban változik a helyzet: az alapoktól a tetőig, 24 óra alatt komplett egyszintes villák húzhatók már fel. Előre elkészített modulokkal pedig még gyorsabban megy.

Dubairól köztudott, hogy a 3D nyomtatást teljes mértékben támogatja, mi több, 2030-ig komplett városnegyedet terveznek nyomtatni. Az emírségben épületet – az impozáns jövőmúzeumot, telefontöltő és wifis pálmafákat printeltek már, laboratóriumot is terveznek, teljes városnegyed viszont mindegyiknél nagyobb kihívás. Számokba is bocsátkoztak: 2030-ra a város épületeinek 25 százaléka nyomtatott lesz.

A hatóságok tavaly több (amerikai, holland, kínai, orosz stb.) vállalattal, köztük nagy meglepetésre a szilícium-völgyi beton- és épületnyomtatás specialista Cazza Construction-nel már fel is vették a kapcsolatot. A Cazza Construction nevére azért kapták fel sokan a fejüket, mert szinte csak annyit lehetett tudni róluk, amit az akkor 19 éves ügyvezető igazgató, Chris Kelsey elmondott: 24 óra leforgása alatt printelnek egy házat. Technológiáikat csak közeli partnereik ismerik, állítólag akár 90 százalékkal is csökkenthetik a munkaköltségeket velük.

Munkamódszerüket a nyilvánosság mindenesetre soha nem látta, most viszont már Dubai kormányának dolgoznak, és nem akármit, a világ első printelt felhőkarcolóját fogják megalkotni. Új technikát, a „darunyomtatást” tervezik alkalmazni, állítólag aprólékosan kidolgoztak mindent, hogyan működjön. A módszerrel minimum 80 méteres és magasabb épületek hozhatók létre.

„Amikor először töprengtünk 3DP technológiák alkalmazásán, főként házakban és alacsonyabb épületekben gondolkoztunk. Fejlesztők folyamatosan kérdezték tőlünk, hogy lehetséges-e felhőkarcolót nyomtatni. Így kezdtünk el a technológia magasabb szerkezetekre való alkalmazási módjával foglalkozni” – magyarázza Kelsey.

3D nyomtatótechnológiájuk betonnal és acéllal működik, úgynevezett rétegsimítással érik el a teljesen lapos és sima felületeket.

„Senki nem mondja meg róluk, hogy nyomtatottak” – büszkélkedett Fernando De Los Rios, a cég vezető menedzsere.

A módszer alkalmazható meglévő darukra, az épület speciális részeit printelik, a többit hagyományos eljárásokkal építik fel, a magas szerkezet nagyon erős szélnek is ellenáll. Összességében Kelsey és társai ezúttal sem árultak el sokat. A honlapjuk sem túl informatív, ambícióban viszont nem szenvednek hiányt.

A 3D nyomtatás egyik legígéretesebb és leglátványosabb, élénk médiafigyelemmel kísért ipari alkalmazása a repülőgép-gyártás.

A terület egyik főszereplője, Boeing 777-es utasszállító gépéhez tavaly gyártatott óriásméretű speciális eszközöket. A Lotus Forma-1 csapatával közösen dolgozott ki új csúcsmódszert szénszálak printelésére. Tervezett CST-100 Starliner űrhajójához szintén alkalmazzák majd a technológiát.  

Most pedig kívánság szerinti alkatrészek printelésére alkalmas rendszert szabadalmaztatott. A cég és ügyfelei a rendszert használva rendelhetnek meg a 3DP technológiának köszönhetően gyorsabban és a megszokottnál alacsonyabb áron elkészülő alkatrészeket, alkatrész-cseréket. A rendszer a kliensek számára hozzáférhető tervrajzokat is tartalmaz virtuális könyvtárában, ráadásul nagyban hozzájárulhat a 3DP repülőgép-ipari szabványosításához.

Repülőgépek (természetesen Boeingek is) időnként cserére szoruló nagyon sok különféle részt és szerkezetet tartalmaznak. Mindegyik rész egyedi, tervüket a Szövetségi Repülési Hivatalnak (FAA) kell anyagtulajdonsági, formai, különleges biztonsági és más speciális szempontok alapján jóváhagynia. Mindezeket figyelembe véve, a részek cseréje nehézkes és időigényes folyamat.

A 2013-ban az amerikai szabadalmi hivatalnak beadott és az oltalmat nemrég elnyert rendszer pontosan ezen az ügyfeleknek is pluszproblémákat okozó állapoton változtat. Raktárban persze tárolhatnak tartalék-alkatrészeket, de az is rengeteg pluszköltséggel jár.

Itt jön képbe és került a virtuális könyvtárba a hatékony problémamegoldó 3D nyomtatás. A könyvtárban tervrajzok mellett technikai információk adatbázisa, részek kezelésére és printelésére vonatkozó tervek is találhatók. Az ügyfelek a szükséges printerhez is hozzáférhetnek. Nem kell többé drága raktárakat fenntartaniuk, leegyszerűsödik a repülőgépek szakszerű karbantartása.

Valószínűsíthető, hogy a Boeing példáját nagyobb és kisebb gyártók egyaránt követni fogják.

A verseny egyébként is fokozódik, a speciális technológiával dolgozó norvég Norsk Titanium a legnagyobb rivális Airbusnak ugyanis a napokban szállítja le a cég plattsburghi (New York állam) üzemében printelt első alkatrészeket. Viszont olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a Norsk Titanium szerződést kötött a Boeinggel a 787-es repülőgép alkatrészeivel kapcsolatban. A New York állam által 125 millió dollárral támogatott – és ahogy a neve elárulja, fémek közül elsősorban titánnal foglalkozó – cég 19 MERKE IV RPD 3D printrendszerrel kívánja év végéig bővíteni gyártókapacitását.

Brit kutatók FAST Forge projektje a titán újfajta feldolgozására irányul, és ha sikerrel járnak, a pehelykönnyű, de egyelőre nagyon költséges fém sokkal olcsóbban és nagyobb mennyiségben állhat a gyártók rendelkezésére. Eleve céljuk, hogy felgyorsítsák a nyomtatott anyag használatát a repülőgépiparban.

A világ legnagyobb titánnyomtatóján dolgozó dél-afrikai Aeroswift is begyorsíthatja a folyamatokat. Nem véletlen, hogy az Airbus régóta figyeli.

Természetesen a Boeing is.

MIT-kutatók a világ leggyakoribb organikus polimerét, a cellulózt használták 3D nyomtatásra. A biológiailag lebomló, környezetbarát, könnyen hozzáférhető és döbbenetesen olcsó anyag cellulózacetát változatával printeltek.  

A 3D nyomtatás népszerű a Forma-1 világában: a Williams Martini közzétette 2016-os versenyautójának részleteit – egyes részekhez 3DP megoldásokat használtak. A Williams technikai részlege a technológiát teljesen be akarja építeni a prototípuskészítésbe. A Daimler német autógyártó 3D nyomtatórendszerrel, a japán RICOH AM S5500P ipari polimerprinterrel bővítette innovatív gyártótechnológiai arzenálját. A Tokió-székhelyű Ricoh egyre aktívabb a területen, a szelektív lézeres szinterezéssel működő RICOH AM S5500P után fémnyomtató következik. A cég amerikai részlege februárban állt össze a globális biztonsági megoldásokkal foglalkozó UL-lel, klienseiknek fognak 3DP tréningprogramokat tartani.

A fémnyomtatás-specialista Sigma Labs a múlt évit követően újabb szerződést kapott a kaliforniai rakéta-hajtóműgyártó Aerojet Rocketdyne-tól. A cégnek előremutató ellenőrző módszereket kell kidolgozni légi járművek nyomtatott fémalkatrészeihez.  

A San Diegoi Kaliforniai Egyetemen működő véredény hálózatot dolgoztak ki 3D bionyomtatással. A kutatók szerint munkájuk műszervek létrehozásában és a regeneráló terápiában egyaránt segíthet. A fejlesztés különlegessége, hogy az új érhálózat biztonságosan a szervezet saját természetes érrendszerébe integrálható. A madridi Gregario Marañón kórházban a januárban szenzációszámba menő emberi bőr 3D bionyomtatása után most printelt szíven szimuláltak sikeresen katéterezést. A technikával orvosok gyakorolhatnak műtét előtt, a szívsebészeti beavatkozások kevesebb kockázattal és komplikációval járnak.

A kínai kormány 3D nyomtatással igyekszik megszilárdítani baráti kapcsolatát Mauritiusszal. A szigetország kormánya 23 3D printert, 12 3D szkennert és 300 3D nyomtatószálat kapott ajándékba Pekingtől.

Az amerikai hadsereg a RAMBO nevű saját fejlesztésű nyomtatott gránátvetőt teszteli. A printelt fegyverek zömével ellentétben, RAMBO szinte teljes egészében 3DP-vel – fémporból – készült. A 15 teszthez különleges biztonsági intézkedéseket eszközöltek. A beszámolók alapján sikeresek voltak.  

Mike Draghici román származású szoftvermérnök Erdély legendás Drakula-kastélyának eredeti méretű utánzatát tervezi kinyomtatni Washington állambeli birtokán. Teljes nagyságú kastély printelése bonyolult feladat, a Kickstarteren kampányoló Draghici és 3D betonnyomtatóval rendelkező mérnöktársa, Andrey Rudenko befektetőket, építészeket, ácsokat és más munkatársakat is keres a kivitelezéshez.

Paula Szarejko lengyel maker virágformájú lámpákat printelt. A LED-ekkel működtetett moduláris darabokhoz a mályvarózsa adta az alapötletet.

A General Electric (GE) az utóbbi években a 3D nyomtatás egyik főszereplőjévé vált. A multinacionális konglomerátum a fejlett ipari alkalmazásoktól, fémprinteléstől és meghatározó cégek felvásárlásától kezdve, a jövő gyára koncepción keresztül az oktatásig, a terület szinte minden szegmensében jelen van.

A GE 3D fémnyomtatás iránti érdeklődését jól szemlélteti, hogy egyrészt folyamatban van a terület két meghatározó cégének (SLM Solutions, Arcam) felvásárlása, másrészt a repülőrészleg is előszeretettel alkalmazza a technológiát. És az is, hogy a cseh kormánnyal megegyezve, 3D nyomtatógyárat épít Prága mellett. A nyitást 2022-re tervezik, többek között a következőgenerációs Cesena Denali repülőgépek motorját készítik majd a légijármű-alkatrészekre specializálódó létesítményben.

Az autóspecialista Local Motorsszal közösen kitaláltak egy, a termék- és technológiafejlesztést felgyorsító új megközelítést. Lényege a nyílt innováció összekapcsolása a kisszériás gyártással. A Fuse nevű kezdeményezés, vállalkozók, tudósok, programozók és mérnökök nemzetközi digitális közössége a termékfejlesztés kihívásait igyekszik változatos teszt-, képalkotó- stb. módszerekkel megoldani. A fizikai megvalósításhoz mikrogyárakat szándékoznak használni, amelyekben a GE-csapat, fogyasztók, vállalkozók és diákcsoportok gyűlnek össze. Három művelettípusra összpontosítanak: gyors prototípuskészítésre, kisszériás gyártásra és moduláris kísérletezésre. Az első mikrogyár Chicagóban nyílik.

november 22-én elindították a Lagos Garage nevű új gyártásprogramot a nigériai Lagosban. Rendeltetése, hogy fejlett gyártótechnológiák (3D nyomtatás, lézervágás, CNC marás) csomópontjaként segítse a helyi innovációt, vállalkozókat és képzett munkaerőt. Az említett technológiákból tartanak éves tréningprogramokat, mellettük termékfejlesztési, pénzügyi, marketinges és más üzleti ismeretek oktatásával is foglalkoznak. Helyi vállalkozók és innovátorok új generációinak felkészítése a cél.

A GE szerint világszerte gyorsabban fogadják el az additív gyártótechnológiát, ha iskolák hozzáférhetnek 3D nyomtatókhoz. Iparágakon átívelő 3DP ökoszisztémát akarnak kiépíteni, és kifejezetten hosszútávon gondolkodnak. 2016 végén bejelentették, hogy iskolák jelentkezését várja Additív Oktatás Programjához (AEP). A következő öt évben a cég 10 millió dollárt fektet két oktatási programba, amelyek kifejezetten azt célozzák, hogy kineveljék az additív gyártás jövőbeli tehetségeit. Az egyik általános és középiskolákra, a másik főiskolákra és egyetemekre összpontosít.

GE és 3D nyomtatás románcának legújabb fejezeteként, a cég a napokban jelentette be, hogy az Abu Dhabiban e hónapban sorra kerülő Globális Gyártás és Iparosítás Csúcs egyik alapítópartnere a 3DP-t gőzerővel támogató Egyesült Arab Emirátusok és az UNIDO (az ENSZ iparfejlesztési szervezete) mellett. A GE additív gyártásbeli szakértelmével is hozzájárul az ipari szektor alapvető – diszruptív – változásait azonosító találkozón. Emellett segítenek felépíteni Abu Dhabi első mikrogyárát.

A Lockhead Martin kutatói a DARPA megbízásából évek óta dolgoznak a SPIDER űrtávcsövön. A szerkezet nagyságrendekkel könnyebb, mint nagyobb és testesebb rokonai, viszont ugyanolyan masszív és pontos eredményeket produkál. Kivitelezéséhez a cég Fejlett Technológiai Központjában (ATC) teljesen újra kellett gondolni a teleszkópokat. Egyelőre persze senki nem tudja, mikor küldik a világűrbe, konkrét időpontot sem mondanak, csak annyit, hogy talán 5-10 év belül.

De 5-10 évnél is jóval több lenne, ha a fejlesztéshez nem használnák a 3D nyomtatótechnológiát.

A Davisi Kalifornia Egyetem szakértőinek segítségével a Központ a teleszkóp tervezését egy viszonylag új megoldásra, az interferometriára alapozta: a több pici lencsével összegyűjtött fotonokat mikrochip dolgozza fel nagyfelbontású képpé. A kutatók pici szilíciumchipet fejlesztettek az összegyűjtött fény „becsatornázására.” Ugyanolyan felbontású képet kapnak végeredményként, mint a tízszer-hússzor nagyobb és nehezebb más teleszkópokkal.

A technológia drámai újítás a hagyományos hengeres távcső-tervezéshez képest: a műszer egyrészt könnyebb és olcsóbb, másrészt különféle lapos formákra alkalmazható, így a SPIDER más lehetséges formáival is kísérleteztek. SolidWorks tervezési automatizáló szoftvert használtak hozzájuk, a prototípusokat pedig a MakerBot 3D nyomtatóin készítették el. 3D printer nélkül több okból, például a csillagászati árak miatt is lehetetlen lett volna többféle (összesen 14) prototípus létrehozása. Az ATC projektek sokszor kényes, félig titkos tárgya miatt eleve nehezebben ment volna a munka kiszervezése, plusz a vele járó bürokrácia is nehezíthette volna a dolgokat, így tényleg remekül jöttek a „házon belüli” 3D nyomtatók.

A Lockhead Martin évek óta ismeri a 3D nyomtatást, a MakerBot viszont a szektoron belül is különleges, mert gépeivel, innovációs központjával tervezés, nyomtatás, tesztelés és utólagos finomítások egyetlen hatékony ciklusban kivitelezhetők.

Az ATC 2013-ban kezdett el MakerBot gépekkel dolgozni. A James Webb Űrteleszkóphoz Replicator 2-t és 2ZX-et használtak, azóta ötödik generációs Replicatorral, Minivel, Z18-cal, Replicator+-szal és Replicator Mini+-szal bővült a Központ gépparkja. (A MakerBot gépeket Magyarországon a FreeDee Printing Solutions forgalmazza.)

Guy Chirqui, az ATC kutatómérnöke nagyon pozitívan nyilatkozott a printerekről: „alapvetően nonstop, egész nap működnek, részek tényleg gyors iterációját biztosítják. Ezeket a részeket más módszerrel csak a végtermék befejezésének drámai lassításával lehetne javítani, átalakítani.”

Sutyen Zalawadia mechatronika mérnök a hordozható Replicator Minit emelte ki. A Lockhead Martin teljesen, még nyomtatóanyag-szinten is a MakerBot 3DP-szolgáltatásaira támaszkodik, a fényt teljesen magába szívó igazi fekete PLA-je például tökéletesnek bizonyult a SPIDER-hez, új kemény PLE-je pedig a végtermékhez leginkább hasonlító prototípusokhoz.

A desktop printerek után megint az ipari alkalmazásokra összpontosító Stratasys tavaly augusztusban mutatta be szakterületi paradigmaváltással kecsegtető két új gépét, a mindenféle méretkorlátot felszámoló Infinite Buildet és a Robotic Composite-ot. Ahogy a neve is utal rá, az Infinite Builddel szinte korlátlan hosszú, akár tízszer akkora részek hozhatók létre, mint a cég hagyományos extrúdereivel. Többirányúvá és rugalmasabbá akarják tenni velük az additív gyártást. Mindkettőt a repülőgép- és az autóiparnak szánják.

A cég rögtön talált is velük két új partnert: szeptemberben a Boeinggel és a Forddal kötöttek együttműködési megállapodást.

Az autógyártás évek óta a 3D nyomtatás egyik legizgalmasabb és leginkább mozgásban lévő ipari alkalmazásainak egyike. Korai prototípusok mellett régi járművek újraalkotása jelentette a kezdetet, jött a Local Motors, és ma már gyártók, Forma-1 istállók, egyre több érintett él a technológia adta lehetőségekkel, és nemcsak a változatlanul elsőszámú felhasználási területnek számító gyors prototípuskészítéssel, hanem alkatrészeket is állítanak elő ipari rendeltetésű 3D fém- és más printerekkel. A technológia lassan mainstreammé válhat az amerikai autóiparban.

A Ford a napokban tett közzé egy dokumentumot a Stratasys Infinite-Build géppel eltöltött hónapokról. Nagyméretű belső alkatrészeket készítenek vele a cég dearborni (Michigan állam) Kutatás és Innováció Központjában. A Stratasys augusztusban annyit nyilatkozott, hogy bonyolult csőhálózatot printel az Infinite Builddel. A Ford a dokumentummal együtt új fényképsorozatot is bemutatott a szintén nagyon bonyolult nyomtatott alkatrészekről.

Ellen Lee, a Ford additív gyártáskutatásának technikai vezetője a következőket mondta: „az Infinite Build technológiával nagyméretű eszközöket, felszerelési tárgyakat és alkatrészeket tudunk nyomtatni. Gyorsabb iterációkat tesz lehetővé tervezés során. Nagyon örülünk, hogy korán hozzáfértünk a Stratasys új technológiájához amellyel hozzájárulhatunk nagyméretű tárgyak autóipari alkalmazásokat és elvárásokat kielégítő nyomtatásához.”

De vajon printelhetők vele autók?

Az Infinite Build prototípuskészítéshez és belső részekhez remek, külső panelekhez komoly utómunkálatok nélkül viszont nem ajánlott hőre lágyuló (thermoplastic) műanyaggal dolgozik. A műanyagot homokszem-méretű mikrolabdacsok formájában használja. A robotkarjával az anyaggal tökéletesen elboldoguló, akár napokig automataként működő gép hosszútávon és későbbi változatai fontos szerepet játszhatnak a közeljövő intelligens gyárában, komplett jármű viszont egy ideig biztos nem nyomtatható, de nem is ez a cél.

A cég elsősorban a hatékonyságot növelendő, sokkal könnyebb részek gyártásában látja a 3D nyomtatás hatását az autóiparra. Egyelőre azonban főként kismennyiségű prototípusokra összpontosítanak, valamint véleményük szerint speciális versenyautó-alkatrészek printelésében szintén komoly a jelenlegi potenciál.

Nemrég jelentették be, hogy 4,3 milliárd dolláros befektetéssel tervezik bővíteni fejlett gyártási lehetőségeiket, amelyek között a 3D nyomtatás is biztos helyet kap.

A 3D nyomtatás világában Dél-Afrika már többször hallatott magáról.

Az egyik első funkcionális nyomtatott műkar, a 2012-es Robohand egy helyi ács, a négy ujját 2011-ben elveszítő Richard van As és az amerikai Ivan Owen közös munkája volt. Azóta többszázan viselik a kettejük által kitalált művégtagot. Munkájukat a MakerBot (és a természetesen a Thingiverse is) támogatta.

Az egészségügytől a divaton keresztül a házi barkácsolásig a hatalmas országban sok területen próbálkoznak 3DP-alkalmazásokkal. Állami szinten bő két évtizede invesztálnak ezirányú fejlesztésekbe. A helyi kormány – a Tudomány és Technológia Minisztérium – tavaly jelentette be additív gyártási stratégiáját: új technológiák meghonosítását, a 3DP szélesebb körű elterjesztését, elfogadását különféle szektorokban. Leginkább titán orvosi implantátumok, repülőgép-alkatrészek és a polimer-anyagok további fejlődésére összpontosítanak.

A világ egyik, lézeres titánolvasztásban pedig a legnagyobb 3D nyomtatóján, az Aerosud és a CSIR (Tudományos és Ipari Kutatótanács) Nemzeti Lézerközpont által fejlesztett SLM-alapú, 200x60x60 centi Aeroswift printeren bemutató céllal tavaly már állítottak elő néhány repülőgép-alkatrészt (fojtószelep-kart, karmarkolatot, üzemanyagtartály-részt). Az egyiket még ebben az évben használhatják tesztrepüléshez.

A három alkatrész sikerén felbuzdulva a projektet a kezdetektől támogató Airbus, valamint a Boeing megbeszélésre invitált az Aeroswiftben érintett dél-afrikai kutatókat. Mindkét mamutcégről köztudott, hogy adaptálni akarja az additív gyártást. Az Airbus nyilvánvalóan profitálni is óhajt a projektbe fektetett anyagiakból.

Beszámolók szerint 2019-től kereskedelmi célokra is használják a gépet, és ez egyben új állásokkal is kecsegtet. A titánnyomtatás több iparágban lehetővé teszi a nehezebb alumíniumrészek helyettesítését könnyebb darabokkal, amivel pénzt is megtakarítanak.

A kormány által tavaly 8 millió dollárnak megfelelő randdal támogatott Aeroswift fejlesztői szerint Dél-Afrika azon egyszerű oknál fogva ideális hely komoly titánnyomtató vállalat üzemeltetésére, hogy titántartalékokat illetően a világranglista negyedik helyén állnak, plusz különleges gépük is van hozzá. A géphez természetesen technológiákat is dolgoztak ki, többet szabadalmaztattak is közülük. Ezekkel a megoldásokkal gyorsaságában és volumenében is minden más rendszernél hatékonyabb lehet a gyártás, számszerűsítve: az Aeroswift tízszer sebesebben printel, mint a többi SLM-alapú 3D nyomtató.

A történet csattanója: az Aeroswift nem a legnagyobb dél-afrikai 3D nyomtató, ugyanis a Nelson Mandela Metropolitain University diákjai 5 méter magas FDM-gépet fejlesztettek. Szélturbina-lapátokat terveznek készíteni vele. Nyomtattak már rajta 5 méter széles tárgyakat, és elvileg házépítésre is alkalmas.

Úgy tűnik, Dél-Afrikában valóban beindul a 3DP, az ország már most a terület afrikai központja, és a legjobb úton halad a komoly világtényezővé válás felé.

Különleges bórnitrid nanocső-titán (BNNT) kompozitot nyomtattak az ausztrál Deakin Egyetemen. A speciális technológiával a világon először fejlesztett anyagot repülőipari és védelmi alkalmazásokhoz használhatják.

Az ingatlanpiac forradalmasítását tervezi az ukrán PassivDom: energiatakarékos nyomtatott moduláris házai külső szerkezetek nélkül készülnek, fenntartják magukat, nem bocsátanak ki széndioxidot. Mivel egy üzemben előgyártják, a helyszínre csak ki kell szállítani őket, és a tulajdonos másnap be is költözhet.

A német Hasso Plattner Intézet kutatói összetett eszközök, például számkombinációs zárak létrehozására alkalmas „digitális mechanikus metaanyagok” készítésére dolgoztak ki 3D nyomtatótechnikát. A metaanyagok jelzéseket elindító, rugókat tartalmazó speciális részeket tartalmaznak, ki- és bemeneti kapuval. A Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói gépi tanulást 3D nyomtatással kombinálva fejlesztenek orvosi szenzorokat. Az új érzékelőkkel jelentős mértékben javíthatnak súlyos fertőzések és betegségek diagnózisán, kezelésén. Sérült idegsejteket regeneráló csőszerű vezetékeket állítottak elő 3D bionyomtatással (a Cyfuse Biomedical Regenova gépével) a Kyoto Egyetemen.

Világpremier: egy toulouse-i kórházban sikeresen ültettek be személyre szabott printelt implantot (stentet, ezúttal szilikon-csövet) egy meg nem nevezett 60 év körüli beteg légcsövébe. Egy walesi apa, Ben Ryan személyre szabott műkart nyomtatott bal karját közvetlenül 2015. márciusi születése után elveszítő fiának. Microsoft Xbox Kinect szkennert, Autodesk Fusion 360 szoftvert és a Stratasys Connex 3D printerét használta hozzá. Céget alapított rá, és az Ambionics Indiegogo-kampánnyal próbálja folytatni szakterületi kutatás-fejlesztéseit.

A hongkongi rendőrség 3D nyomtatással kapcsolja össze a bűnüldözést: bűntények helyszínéről terveznek a nyomozásban és a bíróságon is használható printelt modelleket készíteni.

 Az ismert DIY (csináld magad) kezdeményezés, az Adafruit honlapján használati utasítás jelent meg, hogy hogyan nyomtassunk kivilágítható Lego-építőkockákat. Parányi elemekkel működtetett LED-jeivel, a többféle színlehetőséget kiváló megoldás bármilyen Lego-kompatibilis építőkockával működik.

3D nyomtatást és hagyományos kézművességet közös nevezőre hozva készített különleges presszókávé készletet az Új-Zélandon élő Daniel Kamp designstúdiója.

Ambiciózus maláj makerek lelkes csapata közel 1600 méteres pici csodavilágot, MiniNature Malaysiát nyomtatott. Ketten kezdték 2008-ban, szakmai ismeretek nélkül vágtak bele, és a délkelet-ázsiai ország legnagyobb miniatűr kiállítását valósították meg. Idővel többen csatlakoztak hozzájuk, együttes munkájuk eredménye a 12 szekcióból álló, eredeti épületeket hűen utánzó óriásnyomat.

Szintén délkelet-ázsiai hír, hogy a thai Etran Csoport startup nyomtatott elektromos scooterekkel tervez új taxiszolgáltatást indítani Bangkokban. Az elsőket 2017 harmadik negyedévében kívánják munkába állítani, 2018-ban az egész fővárost lefednék, 2019-ben pedig más városokban is elkezdenék.

3D nyomtatás és film: a legendás Ghost in the Shell hollywoodi remake-jéhez 3DP segédlettel készítették el a porcelánbabákra emlékeztető robotgésa-maszkokat.