A föld és a légtér után lassan a vizekben is megjelenek a (részben) 3D nyomtatással készült járművek. Tengerészet és 3DP ugyan lassan találtak egymásra, de a szakértők egyetértenek, hogy az additív gyártótechnológia fontos szerepet játszhat a terület jövőjében.
Köztudott, hogy sok infokommunikációs, kifejezetten csúcs- és jövőtechnológiai megoldást a hadiiparban kísérleteznek ki, alkalmaznak először. Vízi járművek, így tengeralattjárók printelésével is többen próbálkoztak már, olyan méretes és teljes tengeralattjáró-testet viszont még soha nem nyomtattak, mint az amerikai haditengerészet. Helyszín az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium (ORNL), az ORNL partnere pedig a Navy Diszruptív Technológia Laborja.
A közel 10 méter hosszú bemutató darab (egyben a Navy legnagyobb nyomata) szénszálból készült az ORNL Big Area Additive Manufacturing 3D printerén készült. A munkafolyamat hónapok helyett napokig tartott. Maga a gép, a BAAM is úttörő darab: az ORNL és a Cincinnati Incorporated közös fejlesztésű világhírű printere az első ipari léptékű, nagyméretű részek, termékek órákon belüli gyártására alkalmas szerkezet.
Tengeralattjárók építése költséges munka, csak maga a test 600-800 ezer dollár. Nem véletlen, hogy a Navy folyamatosan figyeli az új megoldásokat, hátha valamelyikkel csökkenthetők az árak. Így jutottak el a 3D nyomtatásig is, és az ORNL-lel való együttműködés eredményeként azt a következtetést vonták le, hogy nemcsak 10-20 százalékkal csökkenthetők, hanem egészen drasztikusan, akár 90 százalékkal is levihetők az előállítási költségek.
Sok különleges tengeralattjáró-típus létezik, de főként kettőt emelnek ki közülük, amelyeket általában kiöregedő vadász-, vagy rakétahordozókból alakítanak át. A DSRV (Deep Submergence Recovery Vessel) az egyik, az SDV (Swimmer Delivery Vehicle) a másik. Az SDV „úszókat célba juttató törpe-tengeralattjáró. Kisméretű, amelyet a hordozó tengeralattjáró a célkörzetbe szállít. Az SDV-t felderítő és szabotőr kommandó partközelbe juttatására használják, a kommandósok az utolsó szakaszt úszva teszik meg. Észak-Korea használ nagy mennyiségben ilyen törpe-tengeralattjárókat déli szomszédja ellen, többnyire sikertelenül.” (Wikipédia)
A Navy és az ORNL nyomatát a hagyományos SDV-k inspirálták, de a párhuzamok ki is merültek ezzel. A szénszál-kompozitból készült darab hat fő részből áll. A teljes fejlesztési folyamat, az ötleteléstől a kész nyomatig három-öt hónap helyett kevesebb mint négy hétig tartott.
A bemutatódarabot nem szánták vízi tesztre, a következőt viszont már igen, és a kísérleteket a haditengerészet Carderock központjában (Maryland) tervezik elvégezni. A prototípust 2019 elején szándékozzák vízre bocsátani. Egyelőre nem árulnak el többet, mint ahogy a technikai részleteket is nyilván titokban tartják majd. Az adatvédelemhez blokklánc technológiát használnak.
