Közlekedés és 3D nyomtatás… Vízi járművek kivételével – bár ugyan elszórtan, de azon a területen is léteznek már alkalmazások, tetszetős részek – naponta több hír jelenik meg a repülőgép- és az autóipar 3D nyomtatott újdonságairól, hogy valamelyik vezető cég, legutóbb például a Ford mostantól mindenképpen vagy az eddigieknél is nagyobb mértékben szándékszik használni a 3DP technológiát. Mindkét iparágban költséghatékonyabb és gyorsabb a hagyományos megoldásoknál.
Május 5-én különleges premier történt Kínában: felszállt a légtérbe az első helyileg készült, nyomtatott fém-, egész pontosan titánötvözet-alkatrészeket tartalmazó repülőgép, a Kínai Kereskedelmi Légi Jármű Korporáció (COMAC) által fejlesztett és a Made in China 2025 kezdeményezés részét képező C919. A gépet Sanghajban szerelték össze, az elejét és a szárnyakat Csengduban és Hszianban, a főrészt pedig Nancsangban gyártották. A részek 60 százaléka Kínában készült, a maradék 40-et külföldi cégek gyártották. 28 kabinajtó-részt, két ventilátor bemeneti szerkezetét nyomtatták, mindegyikhez titánt használtak.
A tíz szektort, köztük a 3DP-t és a repülőgép-felszereléseket is érintő Made in China 2025 lényege az ország hagyományos gyártógazdaságának radikális átalakítása. A kereskedelmi gép sikeres repülése jelzésértékű, hogy Kína képes megvalósítani a nagyszabású tervet. A kormány szándéka, hogy 2025-re a kereskedelmi repülők 90 százaléka kínai, motorjaiknak pedig a 100 százaléka legyen helyi gyártású. A C919 repülése más szempontból is fontos: a kínai légjármű-ipar látványosan elfogadta a 3DP-t.
Ez a tempó és ezek a merész tervek törvényszerűen előtérbe állítják a 3D nyomtatást, különösen a fémnyomtatást, fémporok fejlesztését, mert a technológia nélkül az elképzelések aligha válnának valóra. Így pedig az állam várhatóan az eddiginél is többet tesz a 3DP további fejlődéséért, az ökoszisztéma felvirágoztatásáért. A légjármű-ipar különféle területein, köztük újakban is számíthatunk alkalmazásokra. Adalékként egy szám: 570 egységet rendeltek a C919-ből.
A következő viták egyikéhez a helyi kontra külföldi 3D nyomtatók szolgáltathatják a témát. Ha az ország vezetése mindenen a „made in China” címkét szeretné látni, akkor miért ne lehetne szintén hazai fejlesztésű az egyik legfőbb gyártóeszköz? Jelenleg azért nem, mert annak ellenére, hogy sok printert építenek Kínában, egyelőre az importáltak állnak nyerésre.
A repülőgép-iparban szintén nem biztos, hogy sikerül elérni a szépen hangzó 90 százalékot. Több gyártó ugyanis szemet vetett az országra: új Boeing-üzemet építenek, és az Airbus is szerel össze Kínában. A két cég fokozódó jelenléte talán (részben) meghiúsítja a célt, viszont hardver- és anyagszinten egyaránt pozitív hatással lehet a helyi 3D nyomtatás fejlődésére.
