A pókok ősei közel 320 millió éve tűntek fel. Ma 45 ezernél több élő fajukat különböztetjük meg, és az Antarktika kivételével az összes földrészen megtalálhatók. A legöregebb, legváltozatosabb és legsikeresebb földi életformák közé tartoznak. A dinoszauruszokat nemcsak megelőzték, de legöregebb ma is élő csoportjaik több mint 200 millió éve jelentek meg a bolygón. Változatos fajokról van szó, néhány azóta változatlan tulajdonságukban viszont mind megegyeznek, ezekért nevezzük őket pókoknak: a hasuk végében lévő fonómirigyekkel pókháló-selymet termelnek. Pontos eredetük egy kicsit még mindig rejtélyes, és a kőzetekből kikövetkeztetett adatok gyakran pontatlanok és hiányosak.

Az 1980-as években a kelet-franciaországi Montceau les-Mines-ben kőzetet tartalmazó ásványt találtak 305 millió éves rovarokkal, pókfélékkel. Az egyiket póknak hitték, de mivel a testéből alig maradt valami, csak a kő, nem lehetett azonosítani. A kőzet valahogy a Kansas Egyetemre került, évekig dobozban állt, míg a Manchester Egyetem kutatója, Russell Garwood rá nem talált, és elhatározta, hogy fejlett 3D képtechnológiákkal, többek között CT szkenneléssel alaposabban megvizsgálja. A munkában a Berlini Természeti Múzeum, az Imperial College London és természetesen a Kansas Egyetem is részt vett.

Meglepő eredményre jutottak: a lelet egyik ismert pókfélével sem egyezett. Miután sikerült elég részletesen megtekintenie, fonómiriggyel nem rendelkező új pókféleként azonosították. Fonómirigye ugyan nem volt, a mai pókokra és a korabeli pókfélékre jellemző más tulajdonságai viszont igen.

A majdnem pók az Idmonarachne brasieri nevet kapta. Nem a mai pókok őse, hanem rokon, kihalt faj.