A 3D nyomtatás nem veszélyezteti a szellemi tulajdonjogokat
A jelentős változásokat hozó többi csúcstechnológiához hasonlóan, a 3D nyomtatással kapcsolatban is gyakran felmerül a szellemi tulajdonjog problémája. Ne legyenek kételyeink: a jövőben még sűrűbben fogjuk hallani ugyanazokat a kérdéseket. De tényleg jobban veszélyezteti a 3D nyomtatás a szellemi tulajdont, mint más infokommunikációs és gyártómegoldások?
Megoszlanak a vélemények, pro és kontra hallhatók érvek. Egyesek teljesen új szabályozást vezetnének be, mások szerint felesleges, mert a jelenlegi is jól működik. Michael Weinberg, az internet nyitottságának megőrzéséért és az információhoz való szabad hozzáférésért küzdő Washington-székhelyű szervezet, a Public Knowledge alelnöke az utóbbiak közé tartozik. Idén publikált tanulmányában (What’s the Deal with Copyright and 3D Printing?) a filmek, zenék, újságcikkek stb. otthoni létrehozására és reprodukciójára lehetőséget adó számítógéppel von párhuzamot. A 3D nyomtatás még nem terjedt el annyira, hogy tömeges méretben beszélhetnénk hasonló jelenségről, viszont a technológia gyors fejlődésével csak idő kérdése a nagy áttörés.
Weinberg egy 2012 októberében szabadalmaztatott, a szellemi javakkal való kalózkodást megelőző másolatkezelő rendszerre hivatkozik. Lényege: mielőtt a printer létrehozna egy tárgyat, a rendszer ellenőrzi, hogy engedélyezett-e a tervfájl nyomtatása. Eddig bevált, és ha működik, miért kellene szigorítani rajta? – teszi fel a kérdést a főként új technológiák copyright kérdéseivel foglalkozó kutató.
A 3D nyomtatás és modellezés terjedésével, a fogyasztó designerré válásával párhuzamosan egyre több személy és cég gondolja majd, hogy övé az adott tervrajz, tárgy szellemi tulajdonjoga, és ebből az alapvetésből kiindulva, kérelmezni fogja eltávolításukat más honlapokról. Csakhogy – ellentétben a modern zenék, filmek, képek nagy részével – kevés fizikai tárgy „védett.” A weblap jobban teszi, ha eltávolítás helyett utánanéz, hogy jogos-e egyáltalán az igény.
Weinberg szerint ugyanaz fog történni, mint a zeneletöltéseknél: az áresés hatására egyre többen fizetnek a nyomtatható tárgyakért, miközben az ingyenes modell is fennmarad. Az innovációt nem fenyegeti veszély, az alkotói közösségek eleve „etikai kódexekkel” működnek, azaz túlszabályozásra egyelőre nincs semmi ok.
